Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Székely Ilona: Az ünnep varázsos illata
Egyre inkább bekapcsolódott a politikába is. 1842-ben azon úttörők egyike volt, akik magyar nyelven merészeltek üzleti könyvet vezetni. Az első magyar nyelvű pesti mézeskalácsos céh megalakulásakor őt választották alcéhmesternek, és részt vett az Országos Iparegyesület alapításában is. A korabeli iparegyesületi kéziratok közt található az elemzése, amelyben hangsúlyozza: „Nincs jövedelmezőbb ága a mezei gazdaságnak, mint a méhtenyésztés... a méhek virágokból hordják a kintset... mégis fájdalom, úgy elhanyagoltatik... pedig milliókat hozna be édes Hazánknak.” A mester 1842-es forgalmi kimutatása szerint nyolcvan-száz mázsa sárga és ötven-hatvan mázsa maga fehérítette méhviaszt, továbbá 800-1000 mázsa mézet adott el Odesszába, Morvaországba és a Felvidékre. Magyaros viseletben, zsinóros mentében járt-kelt az országban, népszerű reformer volt a forrongó időkben. Kossuth nagyra értékelte mesterségbeli tudását, széles látókörét, szabadságszeretetét. Többször találkoztak, véleményt cseréltek a nemzeti ipar és kereskedelem kérdéseiről. Lett is ebből baja a szabadságharc bukását követően. Menekülnie kellett a városból, csupán 1851-ben térhetett vissza Pestre. Sosem tagadta meg Kossuthot, még Torinóba is ellátogatott a számkivetett államférfihez. S miközben sütötte a mézeskalács-figurákat, tagja lett Pest képviselő-testületének és bírája Terézvárosnak. Hatvanötben indult a képviselőválasztáson is. Annyi szavazatot kapott, hogy maga mögé utasította Jókai Mór t és Gorove István t. Deák Ferenc kérésére lépett vissza, mivel neki sem volt abszolút többsége, így Gorove lehetett a képviselő. Beliczay Imre húsz év alatt egész Európával megismertette a magyar mézeskalácsipart. Külön hangsúlyt fektetett a méz és a viasz jó minőségére, az alapvető nyersanyagokat Erdélyből és a Felvidékről szerezte be. Hamarosan az ő viaszgyertyái égtek az ország templomaiban, a kis kápolnáktól a székesegyházakig. A kiegyezéskor a koronázásra tőle rendelték az ünnepi gyertyák és szurokfáklyák nagy részét. Elismerésként Ferenc József arany érdemkereszttel tüntette ki. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lett, mézeskalácsa több díjat is nyert külföldi kiállításokon. A Beliczay-mézes ízlett Párizsnak, Bécsnek, Berlinnek, sőt még New Yorknak is. Beliczay Imre a Kerepesi úti nemzeti sírkertben nyugszik. A könyvelő Mézkönyvet ír – Imrének három felesége volt ugyanabból a famíliából – meséli Beliczay Erzsébet , a mester ükunokája. – Amikor az első meghalt, elvette annak húgát. Aztán sor került a legkisebbre is. Nyolc gyereke született, közülük Béla örökölte az üzletet. Béla Ve lencéből és Nürnbergből új ízeket hozott: mandulával és durvára őrölt cukorral díszítette a süteményeket. A múlt századforduló táján a Monarchia legnagyobb méz- és viaszkereskedője lett. Ő építtette meg a Beliczay-székházat a Csányi utca 3. alatt. Komoly kihívást jelentett a vállalkozás életében, amikor megjelent a villany. A gyertyákra ugyanis egyre kevesebb megrendelés érkezett. Meghonosodott viszont a keményfa padló. Gazdaggá és híressé tette őket, hogy kitalálták a méhviaszos beeresztőt, s elkezdték gyártani és árusítani. A vixelés egészen addig ment aztán, amíg a lakk divatba nem jött. Beliczay Béla tehetséges üzletember volt, nemcsak ősei műfajában utazott, több mulatója is hasznot hozott. A nagy háború és a válság azonban őt is a csőd szélére juttatta. A családi vagyon jó része hadikölcsönökön úszott el. Az utódok: Endre, Mária és Etelka teljesen eladósodva vették át a műhely-birodalmat. Az elcsatolt területekkel odalettek a régi méhészkapcsolatok, nyersanyaghiány volt, új rendszert kellett kiépíteni. A harmincas évekre lendült fel ismét a forgalom, akkor új méhviasz-fehérítővel is bővítették az üzemet. – Aztán jött a harmincas évek válsága. Beliczay Endre, a nagypapa akkor halt 19 BUDAPEST 2013 december
