Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 „A múlt héten megkezdték már a Nemzeti Színház bontását. Ez a bontás mindjárt az elején azzal az érdekes eredménnyel járt, hogy meg lehetett találni majdnem teljesen ép voltában a színháznak azt az első alakját és szerkezetét, mely az 1837-iki Zitterbarth féle épület szerkezetével azonos. Alighogy a baloldali támfalak kissé felszabadultak és a színház belsejében az összes kellékeket és berendezéseket leszerelték, kiderült hogy a legrégibb nemzeti, melyet még 1837-ben építettek és a melynek színpadán a színház első művészi személyzete az Árpád ébredését előadta, a maga eredeti változatlanságában itt van mindenestől: a színházzal, nézőtérrel, a színpaddal és a régi falakkal egyetemben. (...) A bérház negyedik emeleti, udvarra néző szélső szobájában is megkezdik nemsokára a ásatást. Ebben a szobában lakott egykor a színház híres hős-szerelmese, Nagy Imre, a ki egy napon itt főbe lőtte magát. Minden, minden pusztulásra van ítélve a Nemzeti Színház régi birodalmában. A nekrológ már nem is jegyezhet fel egyebet róla, mint hogy dicsőséges pályafutás után fejezte be 1913 szeptember havában nyolcz évtizedes életét.” ZUBOLY CIKKE, VASÁRNAPI UJSÁG 2013. SZEPTEMBER 28. A száz éve lebontott első Nemzeti Színház Ismerjük a történetet: az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház 1840-től működik Nemzeti Színházként. Kegyelettel emlékszünk az ott 1848. március 15-én lezajlott fontos eseményekről, az épület teljes átépítésére 1874/1875-ben, amikor a főbejárat a Kerepesi (ma Rákóczi) útra került, és felépült a Nemzeti bérháza, amely állandó jövedelmet jelentett az intézménynek. A továbbiakban is állandóan korszerűsítették a nagy becsben tartott épületet, 1882-ben a színpadot megnagyobbították és víztartályokat is építettek, általában szigorították a tűzvédelmet. Ekkoriban a világításhoz még a józsefvárosi gázgyárból szállították a gázt, gumitömlőkben. 1886-ban az első emeletet erkéllyel bővítették, kazánházat szereltek fel, 1887-ben a zsinórpadlást és a süllyesztőt korszerűsítették. A tűzvédelemről sokat beszéltek, de a tűzoltóság a működési hozzájárulást minden évad elején megadta. Érdekes módon a Nemzeti Színház működtetője évtizedekig a Belügyminisztériumhoz tartozott, akárcsak a tűzoltóság. Egészen 1908-ig. Ekkor ugyanis átkerült a kultusztárcához. És akkor nagyon furcsa, villámgyors eseménysor következett. A nyári szünet elején, amikor a Nemzeti vezetői már nyaralni mentek és elérhetetlenek voltak, Apponyi Albert miniszter hirtelen szem lét tartott, és ahogy arról Csathó Kálmán , a Nemzeti Színház monográfusa, akkor jelen lévő minisztériumi tisztviselő beszámol, „két tűzoltóruhába öltözött dilettáns altiszt jelentette, hogy a felső gerendázat recseg, s így az épület életveszélyes.” Ekkor Molnár Viktor állam titkár gyorsan, és különösebb alku nélkül megállapodott a csődbe ment Blaha Lujza téri Népszínház tulajdonosaival, hogy ideiglenesen oda költözteti a Nemzetit. A sajtó ellenséges gúnykacaja kísérte az akciót, akik csak korrupcióval tudták magyarázni az ügyletet. Azt állították, hogy lényegesen kevesebbért venni is lehetett volna színházat, nem pedig bérelni. Ráadásul a tulajdonosok továbbra is élvezhették a színházi cukrászda, a ruhatár és a reklámfüggönyök bevételét. Az 1908/9-es évadot már a Népszínházban kezdték el, amit évekig, nagy költséggel alakítgattak. És egy időre megakasztották a Nemzeti Színház művészi fejlődését. Mert a Népszínház a maga nagy méretű, zenés darabokhoz méretezett nézőterével s kongó színpadával nem volt alkalmas arra, hogy ott a Nemzeti játékstílusa, a finomabb társalgási tónus érvényesüljön. A Népszínházban, ahol mindig emelt hangon kell beszélni, az intim hatás szinte elérhetetlen. A régi teátrumban a leghalkabb sóhaj is érvényesült. Az épület bontását 1913. október 1-jén kezdték el, 2 989 000 téglát, 100 fuvar követ, és 24 ezer fuvar törmeléket szállították el. Az átépítés azért nem került szóba, mert Apponyi Albert újat akart a helyére. Ez volt az 1912/13-as első pályázat, amelyet Medgya szay István terve nyert meg. Az építkezést 1914 őszén szándékoztak elkezdeni, avatását a régi épület 80. születésnapjára, 1917. augusztus 22-re tervezték megtartani. A minisztert ekkor már Jankovich Bélá nak hívták, a törvényjavaslatot, a július 6-i parlamenti ülés elé akarta beterjeszteni. A levegőben lógó háború miatt azonban erre nem került sor. 14 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA A sarok, amelyet ma nem lehet felismerni. A Fortepan képén (ajándékozó Saly Noémi) jobb oldalon a Nemzeti Színház bérháza látható, a színház Kerepesi (ma Rákóczi) úti bejáratát a ház takarja
