Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: Lujza, az ügyes
bővítve tovább építsék), már állt mind a két szomszédja, a 20. és a 26. számú. Az előbbi a korábbi s a híresebb: Mai Manó fotós műteremháza. Az utóbbi a későbbi, 1903-ban költöztek be ide az első lakók. Szemben egy emblematikus épület: a Fővárosi Orfeumé áll, az itt emlegetettek közül ez a legrégebbi. Az új tulajdonos a befektetést megelőzően nyilván hosszan mérlegelte a helyet mulatói alkalmassága szempontjából, s ebben a mérlegelésben alighanem szerepet játszott, hogy feltételezte, a patinás orfeum bejáratta az utcát, nem is beszélve a divatos fotó atelier-ről. Vélhetően 1912-ben vette meg a teljes átalakításra váró épületet, amire abból következtetünk, hogy tervanyagában a legrégebbi datálású egy mulatóé (az épületen belül), amit Weinréb Fülöp építőmester jegyez (ez még az a korszaka a szakmának, amikor nem vált el egymástól élesen az építőművészek és a kivitelezők ipara). Amit teljes bizonyossággal tudunk: 1913 áprilisában megkezdődött maga az építkezés. Merx bauer Alajos, szintén építőmester készí tette el a ház terveit. Nem is akármilyen körülmények között. Az Est számol be 1913. február 19-i számában, hogy Schomann Antal , a bé csi Fellner és Helmer cég pesti tervezője feljelenti sikkasztásért és csalásért Wabitsch Lujza megbízottját, Merxbauert, aki bizonyítottan ellopta az ő szellemi alkotásait: rajzai Schomann koncepcióját plagizálják. A történetet a következőképpen rekonstruálhatjuk. A megrendelő először a Kármán-Ullmann céget bízta meg a munkával, nekik azonban olyan dokumentációt sikerült lerakniuk az asztalra, amelyben a hatóság negyvenkét hibát, szabályellenes megoldást fedezett fel, ezért megtagadta az engedély kiadását. Goor Lajosné gondolt egyet, hátat fordított a telkének, felnézett az Orfeum palotájára, s elhatározta, azokkal terveztet majd, Hellmer-Fellnerrel, akik azt megrajzolták. Mert a fordulat egészen biztosan meglágyítja majd az akadékoskodó hivatalnokok szívét. Tudta, hogy Budapesten (egyébként igazán reprezentatív környezetben, a józsefvárosi palotanegyedben) él Schomann Antal, Fellner és Helmer ál landó embere, és 25 ezer korona honorárium kilátásba helyezésével megbízta az amúgy már alig aktív öregurat. Aki maga is tudta, hogy túl van élete és karrierje delén, s bár felkészült az új trendekből, előírásokból, hogy semmiképpen se valljon szégyent, úgy érezte, be kell vonnia a munkába egy fiatalembert. Történetesen Merxbauer Alajost. Nevezett természetesen örömmel vállalta a stróman szerepet, noha nem lehetünk biztosak abban, hogy már akkor tudta: nem ő lesz a stróman, hanem Schomann. Rajzolni kezdett. Aztán hamarosan bejelentette a megbízójának, hogy ő éjszaka szeret munkálkodni, s mivel a Párizsi Kert közelében, a Dembinszky utca ligeti végénél lakik, ahol sűrűbben találkozhat a megbízóval is, saját lakásán dolgozna tovább a főnök eszközeivel. Mindenki jól jár. Közeledvén a szerződött terminus, az öreg mester elzarándokolt a Dembinszky utcába, ahol azt az információt kapta, hogy Merxbauer elutazott. Aztán újra elment, 9 BUDAPEST 2013 december
