Budapest, 2013. (36. évfolyam)
2. szám február - Ekés András – Gertheis Antal: Elgurult kerekek
Az igények nem nagyok, a pesti kerékpáros nem kér többet, mint amit más mobilitási módok képviselői alanyi jogon évtizedek óta megkapnak vagy remélnek. Szabad felületet, biztonságot, toleranciát. Nem kér ma még kerékpáros sztrádát, látványos elsőbbséget a közlekedési lámpák hangolásánál, vagy önálló infrastruktúrát az útvonala teljes hosszában. De egyre tömegesebb jelenlétével nap mint nap érzékelteti, hogy ő is közlekedő, mint a villamost, az autóbuszt vagy az autót választó városlakó. A városi kerékpáros ma már nem különc, nem alternatív, talán még csak nem is trendi, éppúgy közlekedni szeretne, mint mindenki más a város forgatagában. A városi kerékpározás indítékai (szenvedély, sport, az, hogy praktikus ingázási mód vagy hogy az egyetlen megfizethető közlekedési eszköz) egyszerre vannak jelen az utcán; heterogén kerékpáros társadalom alakult így ki, ami egyértelmű és pozitív változás akár az egy évtizeddel ezelőtti szokásokhoz képest is. Mobilitási életforma Nem is olyan régen még elvétve tűnt fel Budapest utcáin egy-egy kerekező, mára a helyváltoztatásnak ez a módja szokássá vált: a Belvárosban 1994 és 2010 között ötszörösére nőtt a forgalom, és újabban minden évben másfélszer annyian ülnek kerékpárra, mint az előzőben. Kinek a gyorsaság, kinek a környezettudatosság vagy éppen a megfizethetőség a kulcs, mindenesetre az egyéni döntések eredményeként erősen változó kritikus tömeg ma már Budapest vizuális arculatának szerves része. A megtapasztalt külföldi példák, az autósoknak bosszúságot okozó dugók, a magas gépjármű-fenntartási költségek vagy a közösségi közlekedés finoman szólva is pengeélen táncoló megítélése és árai együttesen hatnak a kerékpározás vitathatatlan terjedésére. Aki egy-két éve még csak a villamos ablakából, vagy az autó komfortjából figyelte a cikázó kétkerekűeket, az előző szezonban már lehet, hogy kimerészkedett a forgalom-Elgurult kerekek Számvetés szezon előtt Ekés András – Gertheis Antal Tényleg bringával jöttél? – hangzik gyakran a kérdés a sisak láttán egy-egy megbeszélés vagy találkozó kezdetén. Míg évekkel ezelőtt az igenlő válasz után elismerő tekintetek szegeződtek az emberre, ma már legfeljebb egy pozitív tartalmú bólintás jár a mindennapi kerékpározásért. Különösen ilyenkor, télen. S míg két lihegés között megfogalmazódik a válasz, esetleg némi szabadkozás a saras nadrág vagy vöröslő arc miatt, meg kell találni az alkalmas fát vagy KRESZ-táblát, amely talán megfelelő fizikai oltalom lesz a következő néhány órára. Ha még kerékpáros támasz vagy hagyományos tároló is van, akkor az már szimbolikusan összemérhető egy fűtött mélygarázzsal, autós mércével mérve. 2 BUDAPEST 2013 február Mozgásban
