Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Nyájas májas
házból kínálva (szalvéta, lábas, étkészlet, konyha, lakás, hitel), miután nem jöhet más, mint a gyors kinyilatkoztatás, hogy minél hamarabb szeretnének élőben találkozni a kattintóval a pult másik oldalán – de előtte tessen nyomni egy lájkot, kapva kapni érte egy kupont, valamint két bla-blát a végére... Mások szintén lelkükre veszik az ügyet, számon tartanak minden rezzenést, s kedves hentes-, vagyis hentesbolt-mentő akciót szerveznek régi kedvencük bezárásának hírére. Közben jólesőn emlékeznek nem éppen most letöltött gyermekkorukra, amikor nagyapa csellengős szombat délelőttönként bevezette kisonokát a sült kolbászok termébe, és akkor, mily fájdalom így utólag a számtan: tíz deka kolbi, mustárral és/vagy savanyúsággal, ropogós kenyérrel, szörppel (fröccsel) együtt kilenc kilencvenbe került a Landler Jenő utcában. Ezen isteni hely sem tudta persze teljesen megtartani a hőskori árakat – Manhattanben is éppen kilenc kilencven a marhapörkölt, dollárban mérve –, viszont a hangulat maradt (már hogy a hazai nyájas hentesnél): színes kígyóneon hirdeti a portál fölött odakint, azzal korabeli, vörös-fehér mettlachi állja odabent, talpas asztaloknál fogyaszthatni helyben, a falakon sárgult képek: a sertés részei ízléssel megrajzolva, belépéskor a szolgálatkész kezicsókolom és a borízű adjisten kijár a vendégnek. Fontos elem e rajzolatban megjegyezni, hogy a hentes a kereskedők között is különleges fajta. Boltjába lépvén főleg háziasszonyok észlelik a megkülönböztetett bánásmódot; össze sem lehet hasonlítani bármely iparos kényszeredett mosolyával, amint új szereplő érkezésekor kötelességszerűen feltápászkodik, hogy meghallgassa, miért a vizit. Az igazi hentesnél viszont minden nő királyasszonynak érzi magát, olyan ott a bánásmód vele, mintha rajta kívül más se létezne a kerek világon; csupa mosoly a vásárlás, kedélyesség szívélyesség hátán – hogy azért kis bicsaklás érezhető legyen az idillben –, mert amikor embernő rájön, hogy küszöbön innen minden versenytárs királynő körülötte, kissé fakul a mosolya. Annyira azonban nem, hogy helyben kerekedett jókedve ne raktározódjék hazáig, majd félredobva eszes tervét, tüstént kötényt ne öltsön, hogy dudorászva bontogassa csirkeszárnyait konyhácskájában. Hanem létezik olyan hely, ahol nincsen ridegen kigondolt hirdetéskampány, múltba révedő nosztalgiázás, mézesmázos modorosság, van viszont szerény kínálás és széles kínálat; Margitka, Irén, János és Péter majdhogy névtelenek, de nem arctalanok, amint évtizedek óta tiszteletüket teszik a zuglói kisboltban. Az ismerősségből a hosz szú évek alatt ismeretséggé válik, lassan gyűlnek a mondatok: hentes úr kilencvenkettőben nyitott? Ki hitte, hogy már... Hm, s előtte Kőbányán... Nem vállalkozhatott előtte, persze, persze, hiszen igazán egyikünk sem... Hja, a privatizáció mást jelentett akkor nekünk... Azt hitte, azt hittük... Azt hitték... De mindenki rájött közben, amire rájönnie kellett... Az áfa, a béfa, és a többi... Rosszul esett, nem mondom... Emlékszik, amikor nyitott? Emlékszem, amikor nyitott... Lendületből rögtön két alkalmazottal... Pazar idők... Elköltöztek innen? Tán csak megismernénk még a kisfiát... Mosolygós, családias hangulat... Szóval ezért lett hentes... Gyerekkorában megtetszett... Ritka tisztességes egy szakma... Ó, és a fia nem akarja követni... A számítástechnika elragadja a fiatalokat... A mieinket is, hogyne... Klárika bánkódik is miatta... Igen, jobban van... Nem, nem, lejönni nem tud még... Majd tavasszal... Talán.. De addig is, majd én... Elteszi nekem? Tényleg? Jó tudni, kire számíthat az ember... Köszönöm, ilyen felsál sehol nincs a környéken! De vinnék majd tejet, szappant, lisztet, ha már így bővült a repertoárja... Szatócs, úgy hívták egykor a mindenes boltot, de hússal abban tán nem szolgáltak... Ma lehet, hogy fel se tűnne... Amilyen népszerű a húsvásárlás manapság ... Ejnye, hát nem az adóját kellene levinni, hanem az árát... Nem a leves drága, hanem a belevaló... A párizsi, az bezzeg megy... Közben agyonhirdetik a házit, meg a kézműves terméket... Persze ínyencnek semmi se drága... Tudja, mit? Csomagoljon két májast, meg két kolbászt, Klárika imádja a házias ízeket... Én is, én is, minden jót... És a viszontlátás... ● 19 BUDAPEST 2013 november
