Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november - Debreczeni-Droppán Béla: A kétszáz éves Muzi
A Magyar Nemzeti Múzeum megalapítása után, történetének első évtizedében a gyűjtemények méltó elhelyezése volt a központi kérdés. 1807-re megszületett a gondolat, hogy az intézmény önálló palotája Grassal kovich Antal gróf adományának köszön hetően a Hatvani (ma Kossuth Lajos) és a Szép utca sarkán lévő telken épüljön fel. A tervet Hild János 1807-ben el is készítette, de 1812 elején, miután Johann Aman bécsi cs. kir. udvari építész a telket a közeli magas épületek miatt világosság és tűzbiztonság miatt alkalmatlannak nyilvánította, nem maradt más hátra, mint új, minden szempontnak megfelelő területet keresni. A fő elvárás az volt, hogy a telek elég nagy méretű legyen, és minden oldalán utcára nyíljon. Sikerült is találni egy ilyen ingatlant: a régi pesti városfalon kívül, a Kecskeméti kapu közelében fekvő ún. Batthyány-telket. Ezt még Batthyány József bíboros, herceg prímás vásárolta több részben, amelyeket aztán egyesített. A telek A tárgyalások 1813-ban kezdődtek meg a bíboros örökösével, Batthyány Antal József gróffal (1762−1828), aki akkor már egy ideje árulta 4784 négyszögölnyi kertjét a rajta lévő emeletes villaépülettel és kisebb melléképületekkel. Az adásvételi szerződés megkötésére 1813. október 28-án került sor. Az állam majd 200.000 váltóforintot fizetett a Nemzeti Múzeumnak szánt területért. Ezt nagyban megkönnyítette, hogy néhány nappal korábban sikerült eladni – nyolc telekre osztva – a Grassalkovich-féle telket. Pest város hatósága november 17-én (számos vendég jelenlétében) ünnepélyesen bevezette a Múzeum igazgatóját. Öt nappal ezután József nádor elrendelte a múzeumi gyűjtemények fokozatos átköltöztetését az egykori prímási nyaralóba, amelyet még Klobusiczky Ferenc (1707−1760) kalocsai érsek építtetett valamikor az 1750-es években. A múzeumi tárak átszállítása egy hosszabb szünet után csak 1817-ben fejeződött be. Nagy változást jelentett az is, hogy ettől kezdve a múzeumi tisztviselők és hivatalszolgák a Múzeum épületében (illetve ekkor még a melléképületekben is) laktak, ami azt jelentette, hogy a terület nemcsak munkahelyként, hanem lakóhelyként is funkcionált. A Nemzeti Múzeum régi épületéről, a korábbi Batthyány-villáról nem maradt fenn kép, csak méreteit ismerjük a korabeli forrásokból. A telek nyugati oldalán állt, egészen az Országút (a mai Múzeum körút) szélén. A nem szabályos négyszög alakú, aszimmetrikus alaprajzú épület homlokzata az utca felé mintegy 76 méter hosszú volt, oldalai pedig 47−48 méter szélesek lehettek. Ennek két oldalán, a telek északnyugati és délnyugati sarkában egy-egy kis őrház állt, északi oldalán két nagyobb épület, amelyek eredetileg valószínűleg gazdasági célokat szolgáltak, az északkeleti sarkon egy istállóépület lovardával, valamint a telek közepe táján egy ismeretlen rendeltetésű hosz szúkás építmény. A Múzeum e régi épülete mögötti terület használatáról az 1813 utáni három és fél évtizedet illetően nem tudunk semmit. Nyilvánvaló, hogy a 19. század első felében nem közterületként funkcionált, hanem a Múzeumhoz tartozó olyan terület volt, amely arra várt, hogy majd felépüljön rajta egy nagy és tágas közpalota. Az első kapavágásra viszont még majd negyedszázadot kellett várni (lásd BUDAPEST 2012/7). A fentebb már említett épületeken kívül egy 1810-es térképen jól látszik, hogy a déli részen hosszanti irányban egy francia kert virult. Másutt füves és fás területek is voltak. Erről Karacs Teréz , a magyar nőne velés nagy alakja, aki gyerekkorában, az 1820 körüli években rendszeresen a telken keresztül járt iskolába, a következőket írta: „a múzeumi épület körüli nagy tér gyepes s óriás cserfákkal árnyékolt vala”. Ebből a mondatból arra következtethetünk, hogy az ingatlant ekkor még nem vette körbe (egybefüggő) kerítés. Ezzel együtt valószínű, hogy a területet elsősorban az intézmény tisztviselői és családtagjaik használták. Változást az együttes „küludvarán” Wenckheim József báró (1778–1830), aradi főispán, híres lótenyésztő hozott azzal, hogy 1826-ban kérvénnyel fordult József nádorhoz, hogy a Nemzeti Múzeum telkén, az ott található kert szomszédságában lovaglóiskolát építhessen. Miután az engedélyt megkapta, létrejöhetett a Nemzeti Lóiskola, mely 1837-ig, a múzeumpalota építésének megkezdéséig működhetett itt. Séták előkelő tere 1837 júniusában a múzeumtelek rendezetlen építési területté vált, szó sem volt többé átjárható kertről. Az 1838-as nagy pesti árvíz a telek korábbi kisebb épületeit megrongálta, némelyiket elpusztította, miután az ekkor már létező kerítést átszakította. A palota ugyan 1847-re elkészült, de a köré megálmodott rendezett park még egy jó ideig álom maradt. A kertészek helyett 1848. március idusától forradalmi szónokok, pesti polgárok, nemzetőrök töltötték meg területét. A palota lépcsője és mellvédjei szónoki emelvényként szolgáltak, és 1848 tavaszán számos alkalommal gyűlt előtte össze a forradalmi lelkületű polgárság. Még kormányellenes tüntetésre is sor került. „Én e ministeriumra nem a hazát, sőt a kutyámat sem bíznám” – mondta Petőfi Sándor , aki tehát nemcsak március 15-én szerepelt e történelmi színpadon. A múzeum küludvara a nemzetőrség toborzó- és gyakorlatozóhelye lett, nem egy zászlószentelő ünnepséget tartottak itt. A szabadságharc későbbi időszakában táborhellyé vált, a Pestet is megszálló császári csapatok foglalták el a területet. A szabadságharc leverése után Kubinyi Ágoston igazgató közadakozásból és a dísz teremben tartott hangversenyek jövedelméből teremtette meg a parkosítás pénzügyi alapját. Az első fák 1855 novemberi ünnepélyes elültetése után a következő év tavaszán indult meg a nagyarányú telepítés, Petz Ármin tervei alapján. A Múzeumkert végül A kétszáz éves Muzi Debreczeni-Droppán Béla Idén novemberben kétszáz éve, hogy az állam megvásárolta tulajdonosától azt az ötholdas területet, amelyen aztán felépült a Magyar Nemzeti Múzeum ma is álló impozáns palotája. Korábban már részletesen írtunk a Múzeumkert létrejöttéről és ünnepi térhasználatáról (BUDAPEST 2006/3), a mostani kerek jubileum alkalmából a kert hétköznapjait mutatjuk be. 20 BUDAPEST 2013 november A Nemzeti Múzeum 1813-ban megvásárolt telke az 1810-es pesti várostérképen forrás: Budapest Főváros Levéltára
