Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november - Csontó Sándor: Lapot húzni tizenkilencre
sokat. Mert csak felújítani és a lakásokat továbbadni, ez így ma nem térül meg. A cégünk tulajdonosaival hosszú távra gondolkodtunk, ez akár húsz-harminc évnyi előretekintést is jelent. A fiaim, akik szintén tulajdonosok, itt laktak a Király utcában, ők szerették ezt a nyüzsgést a város szívében, ezért is esett a választás erre a területre. – Csak nem itt lesz a családi fészek? – Igen, a három gyermekem fog ideköltözni. – Gondolom, sokkal jobban odafigyel a tervezésre, munkafolyamatokra, felhasznált anyagokra az ember, ha magának is épít. – A 21-es számról beszélünk. Tizenkilenc lakás van benne, nagyobb részben apartmanok, a tetőtéri részeken majd ők fognak lakni. A fő cél a hosszú távú hasznosítás, a földszinten kialakított vendéglátóhelyet és az üzletet is beleértve. Az örökségvédelem hozzájárult, hogy a két kis, alig öt méteres, lerobbant hátsó szárnyat elbonthassuk. Az egyeztetett értékeket megőrizzük. Előírásszerűen felújítottuk a homlokzatot, a kapualjat, az eredeti nyílászárókat, ahol lehetett, és utángyártattuk a többit. – Helyben vagyunk. Az ÓVÁS! Egyesület 2012. július 17-én keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, kérve a műemlék épület bontási és építési munkáinak leállítását és annak felülbírálatát, hogy jogos-e a műemlék épület részleges bontása. Majd néhány hónap múlva újabb kifogást emeltek az ellen, hogy Önök a felfüggesztés ellenére tovább folytatták a bontást. – Azért ez nem pontosan így volt. Mi másodfokon is jogerős engedélyt kaptunk az U alakú műemléképület belső szárnyainak elbontásával összekapcsolt építkezésre, ami a tetőtér beépítését is jelentette. Mélygarázs nincs, és nem is lesz. Egyébként, amikor az ÓVÁS! az említett beadvánnyal a bíróságon megjelent, akkor már rég el volt bontva a két lerobbant szárny, és az épület részben szerkezetkész állapotban volt. Az eljáró bíróságtól cégünk a mai napig nem kapott hivatalos értesítést az építkezés felfüggesztésével kapcsolatos döntéséről, és ezt az építkezés során sem az Örökségvédelmi Hivatal, sem az építési hatóság nem kifogásolta. Tehát jogerős építési engedély alapján valósult meg az épület felújítása. – Nem dolgunk igazságot szolgáltatni. Viszont az épületet mi is bejártuk, és amit láttunk, az kifogástalan: a homlokzat megújult, gyönyörűek a szobák, a nyílászárók, padlófűtés, napos teraszok a hátsó udvarra. Emberöltőkre élhető házzá alakult. – Egy fontos dolgot még megemlítenék. Az ÓVÁS! szakmai hozzáértésében nem kételkedem, de ha az örökségvédelmi hatóság szakemberei egy tervet minden tekintetben megvizsgáltak, mind a fővárosi, mind az országos tervtanács jóváhagyta és úgy ítélte meg, hogy a műemlékek a tervben egyértelműen megőrződnek, akkor meglepő, hogy egy civil szervezet ügyféljogával visszaélve, megakadályozza ennek a megépítését. Megakadályozza azt, hogy a felújított és használatba vehető épület újra élni tudjon. A hatóságnak kell világos és egyértelmű jogszabályokat hozni és azokat persze betartatni. Egyébként a civilek részvételét és véleményüknek a figyelembevételét az engedélyezési folyamatban fontosnak tartom, és azt is, hogy ez a nyilvánosság előtt történjen. – Mi azért aggódunk. A pesti zsidónegyed az utóbbi tíz évben elveszítette a fél arcát: huszonöt házat elbontottak, tíznél csak a homlokzat maradt meg (faszádizmus), és újabb húsz van még veszélyben. Érthető, hogy a civilek elvesztették a bizalmukat befektetőben, hatóságban, hivatalban. Ráadásul az örökségvédelem határozottan meggyen-10 BUDAPEST 2013 november
