Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Simplicissimus Budapestje
Milyen jó lenne egy olyan honlap, ahol a Budapestre jövő, a város iránt érdeklődő művészek bejelentkezhetnének, hogy ösz szeismerkedjenek a hasonszőrűekkel... Simplicissimus másodállást vállalt Kifaggattam barátomat, miért nem elég neki napi irodai munkája, valamint a Critical Guide állandó továbbfejlesztése angolul és magyarul, a Voice magazinban lévő angol nyelvű Budapest rovata, miért vállalt bedolgozói munkát a welovebuda pest.com nevű portálnál? Széttárta kezét és három plusz egy okot jelölt meg: a fiatal csapatot, a fürge reagáló-képességet (digitális napilap!) és azt, hogy idővel, ha nagyra nő, ez az orgánum lényegesen befolyásolhatja a Budapestről kialakított képet az ide utazó külföldiek körében. Több, minőségibb turistát (sőt utazót) vonzhat ide. Sőtsőt: talán a budapestiek között is trendet fordíthat: jobban szeretik majd a várost, és nem csak a legújabb romkocsmákat és graffitiket, hanem a múltját is. De árulásról nincsen szó: mindent elkövet – ígéri – e folyóirat népszerűsítéséért. Most ajánlatot tesz a másik szerkesztőségnek, hogy havonta egy általuk választott cikket ő maga ismertet a welovebudapest (ahogy rövidíteni szokták: a WLB) „hasábjain”, és talán arra is rá lehet venni őket, hogy havonta kisorsoljanak egy-egy előfizetést. Akit érdekelnek Simplicissimus írásai ott is, ne Simplicissimus néven keressék, hanem Török András álnéven. Budapest felfedezése, szokatlan perspektívából Elképesztően érdekes 3:38 perces videó söpört végig a fészbukon. Eredeti célja a Corvintető filmvetítéseinek népszerűsítése lehetett – de lényegesen több lett annál: dögös, (új szóval: „svág”) szerelmi vallomás Budapesthez. Összefoglalja az új, romkocsmás, tetőbáros életérzést. Ehhez nyilvánvalóan egy kis drónt vettek igénybe: ez az irányítható kis repülőgép már kapható olyan kis méretben, amely alkalmas ilyen feladatokra. Voltaképpen egy hajnaltól késő estig lepergetett gyorsított felvétel, de hiányzik belőle a timelapse videók egy beállításos elcsépeltsége. Többször is megnézi az ember, és utána indíttatást érez ahhoz, hogy egy egész estét eltöltsön odafent, és mozizzon is egyet. De még inkább sétarepülésre vágyik a néző... vagy egyenesen az Olümposzra, hogy odaföntről bármikor letekinthessen! (www.facebook.com/ budapestrooftopcinema) Egy másik mostanában közzétett videó egy sasmadárra erősített kamera segítségével mutat be egy hosszú repülést. Az persze a természet szépségeit mutatja be – azt egy másik folyóiratben tessék keresni.... De ezek után elgondolkodtam azon, milyen lehetőségekkel bővült Budapest megismerése az elmúlt években. Először a RiverRide kétéltű buszok jutnak eszünkbe, ilyen Budapesten kívül csak Máltán és Belfastban van – vagy volt, amikor Budapesten megjelent. A Dráva utca torkolatánál csobban a vízbe a busz – nem lehet megunni – én többször is voltam. Volt néhány meghibásodás már, de a résztvevők mindig kalandként élték át, hogy ki kellett menteni őket. Az eredeti idegenvezetőszöveget Simplicissimus írta – mára már kevés maradt belőle, nem is baj. Az élőszó varázsa szükséges. Itt nem magnóból folyik a szöveg. Még mindig újdonság a Segway látványa városszerte. A kétkerekű elektromos járgány használatát két-három perc alatt el lehet sajátítani. A minap az Operaház melletti Dalszínház utcában tanúja voltam egy ilyen villám-oktatásnak. Két perc alatt mester lett a hetven feletti amerikai turistából. Igazi újdonság ez évtől az a jármű, amelynek a nevét sem tudom. (Villannyal működik, három kis kereke van, hegyes szögű háromszögben helyezkednek el.) Kis csoportban húztak el mellettem. Ezt legalább nem kell tanulni. És végezetül ne feledkezzünk meg a riksákról sem. Van sok egyéni próbálkozó, közülük kiemelkedik egy professzionális csapat, amelyik biztosítást köt a járművekre, és képzi is a sofőröket. De a riksák érdekes történetéről egyszer majd máskor. 17 fotó: Simplicissimus
