Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Simplicissimus Budapestje
Mottó 2 ... Élt, lélegzetet vett, magába szívta az egyre sötétülő levegőt, éjjeleken át ébren vigyázott a szobára. Hajnalonként, amikor már nem bírta tovább a gondolatokat, felkelt, valami könyvekkel a vízbe feküdt, és éjszakáig a gőzben olvasott. Így teltek az évek, mint a homokóra láthatatlan szemei gyűlnek nagyon is látható gonosz piramisba, úgy váltak együtt láthatóvá lepergő üres évei. A lichthofon keresztül behallatszott a galambok mormogása és a szomszéd kínai nők sírása. És úgy vesztek el a nappalokból is a színek, elmentek az éjszaka holdsápadt színárnyalatai után. Most meglett a régi ház. Ahogy belépett, úgy érezte, megtalálta elveszett életét. Azonnal boldogan lassított. Minden lépest ezeregyszer megfontolt. Lassan, csöndben lépett az elveszettnek hitt múltbeli pillanatokba. Aztán a lépcsőházban állt sokáig. (...) Egyszerre kinyúlt két kék üvegbe törött lyukon az égbe, két kezét kidugta, kint két kézzel megfogta az égben, a zuhogó esőben a fényképezőgépet. Erősen tartotta, látsszon majd a képen a kinti táj. Teljes isteni pompájában nyújtózott odakint az időtlen emberi nyomor. Erősen tartotta a kis gépet. Ekkor lassan rájött, hogy ehhez a mozdulathoz lényegében átölelte a házat. Kezei és a kamera kint voltak a kék esőben, ő maga bent állt a sötét lakóház mélyén, lábain és hátán a ragyogó színek szigetei a Fecske utcában. LÁBASS ENDRE: FECSKE UTCA (LITERA.HU) Kihelyezett Törzsasztal Budapest geometriai közepén Lapunk műhelye, a Nagy Budapest Törzsasztal általában a Spinoza Házban gyűlik össze minden hónap első keddjén, a télikertben, este fél hétkor. Azért vakon nem érdemes odamenni, mert előfordul, hogy szomszéd teremben folyó színházi előadás miatt nem mehetünk oda, vagy mint szeptember 2-án, „kihelyezett ülést” tartottunk, ezúttal a Simplicissimus-díjas T. Nagy Ta másnál, aki régóta invitált minket új biro dalmába, a Kőbányán, a Liget utca 46. alatt található ipari csarnokba, amit nem mindennapi módon alakított át. Egyáltalán nincs messze, talán azért se, mert Tamás előszeretettel hangsúlyozza, hogy új lakcíme a város geometriai centrumában helyezkedik el... Amikor másfél éve feladta Gerlóczy utcai sajtkereskedését, ide helyezte át támaszpontját. Ezen az estén nem tértünk ki arra, miért hagyta ott a népszerű boltot, de lehet tudni, hogy régóta nézeteltérései voltak a tulajdonos kerületi önkormányzattal. Az épület története nem egyszerű, a megvásárlás után hat évig tartó pereskedés következett. Ma már maradéktalanul boldognak és optimistának tűnik. Különleges májpástétom gombócokkal, édesség-kreációkkal és fröcs csel látott minket vendégül. A vendéglátás tételei közül látványosan hiányzott a sajt: barátunk már inkább nevezhető gourmet-, mint sajtkereskedőnek. Körbevezetett minket a raktárbirodalomban (a nagykereskedés változatlanul, sőt a közlekedési problémák által nem béklyózott módon, könnyebben folyik tovább). A hangsúly azonban most az innovációra, az oktatásra, az új utak keresésére terelődött. A szépen rendbe hozott csarnokba két emeletes, sok ablakos lakókonténer-épületet helyeztek el, amitől a réginek és újnak egy egészen érdekes szimbiózisa jött létre. A telephelyen először egy több egyetemet kiszolgáló, külföldi diákoknak szánt kollégiumot szeretett volna létrehozni, ekkor merült el a konténer-építészet lehetőségeiben. (Tényleg hihetetlen, mekkora lehetőségek szunnyadnak benne, mennyire változatos irányokban szolgálhatja az idővel változó igényeket.) Az udvaron egyébként klasszikus, ablaktalan, piros dobozkonténerek állnak, ügyesen elrendezve, a tetejükre is fel lehet mászni. Az udvar díszei még a függőlegesen, hármasával beásott hosszú épületgerendák. Az egész komplexumra jellemző az újrahasznosítás, a hagyományok tisztelete. A borospincébe vezető lépcső korlátját például a telepen talált vasdarabokból eszkábálták. A pincében egyébként egykor valószínűleg zsidó imahely volt – fala Dávid csillagos téglákból épült. Az idegenvezetést egy oktatóteremben álldogálva fejeztük be, ahol Tamás (Tamás junior közreműködésével) új projektjeibe tartott bevezetést. Új utak keresése, elsősorban a cukrásziparban, megbízásra vagy belső indíttatásra. Egyetemi képzésben is részt vesznek. A honlapon így foglalják össze tevékenységüket: „Kereskedelem, gasztronómia, tanácsadás, képzés, a való világ és a virtuális világ számos megoldása.” Folyamatosan keresik új szellemi és gyakorlati partnereiket – kis konferenciákat, workshopokat szívesen befogadnak és megetetnek. A Törzsasztal tagjai álmélkodva, lelkesen távoztak. Úgy látszik, Budapestnek van jövője – ez volt a közös élményünk. (www. tnagytamas.hu) A Sbagliato csoport itt járt A street art a Budapest-bolondok kimeríthetetlen örömforrása. Azt nevezzük így, ami nem graffiti, vagyis az átlagemberek számára is érthető, de illegális, azaz engedély nélkül kihelyezett mű. Céljai a gyönyörködtetés, a gúny és az elgondolkodtatás. Közös még bennük, hogy nem szokták aláírni a műveiket. Nyáron az Urbanista blog felfedezte, hogy valaki vicces „ablakokat” festett a pálos kolostor magasságában a budai alsó rakpart belső falára. Még mielőtt eljutottam volna a helyszínre, a Semmelweis utcában belebotlottam egy hasonló alkotásba. Papírra volt festve, már foszladozni kezdett a mű, de ettől vicces karaktere még jobban kidomborodott. És alá volt írva: Sbagliato® (ejtsd: „zbál játo”, hangsúly a középső szótagon). Az olasz szó jelentése: „elrontott, elhibázott”. Így aztán gyerekjáték volt kideríteni, hogy egy anonim római művészcsoportról van szó. A Flickr.com fotómegosztón összesen 254 fényképen lehet követni jobbnál jobb munkáikat, Budapestről a fenti két helyszínen kívül még három művet mutatnak be: Curia utca, Paulay Ede utca és Kazinczy utca. Valószínűleg egyszerre helyezték el őket. És vajon hogy dolgoznak? Először megfestik a papírképeket, és aztán keresnek helyszínt? 16 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
