Budapest, 2013. (36. évfolyam)

9. szám szeptember - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - Vendéglő a Rózsakerthez

összejött naponta megvitatni a világ dolga­it – és természetesen élvezni Szikszay bácsi remek konyháját és szívélyes vendéglátását. A képen a hátsó kijáratnál áll a vendéglős szürke kabátban, mellette a „nagydarab Józsi” főpincérrel. A legrégebbi Nemzeti Színház közelében egy nagyszerű kerthelyiség is várta a nagy­érdeműt. A Puskin (volt Esterházy) utca 6. számú, 1810-ben épült házban működött az Első Pesti Gyerekkórház 1846-ig, majd a szintén Első Magyar Részvényserfőzde egészen az 1940-es évekig. A Sörkatakom ­ba nevű étteremben tehát utánozhatatlanul friss sört csapoltak. Vitéz Kecskés János , az utolsó tulajdonos a remek konyháról is gondoskodott és hétvégeken sokszáz em­bert tudott asztalaihoz ültetni. Krúdy Gyula a Práter u 11-ben (is) bérelt szobát, így végiglátogatta az utca híres és hírhedt vendéglőit: „én darabidőre a Józsefvá ­rosban ütöttem fel tanyámat, ahol rövidesen kedvemre és szívemnek való, vidám társasá­gok asztalához kerültem, és életem, sorsom a bekövetkező irodalmi sikerek révén is el­viselhetőbb lett a pillangóéletű, virágszagú és ábrándozásra hajlamos utcácskákban.” A környék későbbi, ugyancsak jelessé vált kerthelyiségét már nem ismerhette. A Práter utca 42-ben (a kerület fő büszkesé­géről, a bútor- és zongoragyárosról elneve­zett Thék Endre utca sarkán) jóval Krúdy halála után nyílt meg a Micheller vendéglő. Pesten és Budán sokfelé voltak halétkeket jól főző éttermek, de ide, a város közepén lévő halászcsárdába a legendás halászlé miatt nagyon messziről is eljöttek az em­berek. (Az alapító Micheller András nem ­csak szenvedélyes vendéglős, de mániákus horgász is volt.) Kiss Károly, a későbbi legendás pincér így emlékezik itt töltött tanuló-éveire: „Em ­lékeim között megjelent a hatalmas akvári­um, amelyben élő halak ficánkoltak. A ven­dég tetszés szerint választhatott, melyikkel szeretne azután halászlé formájában talál­kozni. Sramli zene, mulatós kompániák... Leginkább katonatisztek jártak ide, de ez nem számított nagy csodának, hiszen nem volt távol innen a Ludovika Akadémia sem...” Az alapító származásáról nem sokat tu­dunk, hazánkban elég sok ilyen nevű ember él, például Micheller Myrtill nemzetközi hírű jazz-énekesünk. Ha már a zene szóba került, a vendéglő prímása reklámlapot készített a Micheller halászkertről – saját versikéjével jelezve, hogy őérte is érdemes eljönni. A terjedelmes versből csak a zene­kar bemutatását idézzük, mert egyébként nem igazán irodalmi élmény: Akár az ó, vagy új évbe Állandó, jó a zenéje; Itt énekel Varjas Antal, Papp Jóska a csellójával, Varjas Jancsi zongorázik, Papp Kálmán hegedűn játszik; A sok nóta szépen zendül És az üzlet folyton lendül. Práter utca negyvenkettő, Ez a cím jól megjegyzendő; Józsefváros híressége: A „Micheller éttermébe” Ide várunk szeretettel, Becsületes magyar szívvel, Ide hívlak családoddal Igaz híved: Varjas Antal Az iparos Ferencváros A IX. kerület hajdanán az iparosok fellegvá­ra volt. A vágóhidak környékétől a Mester utcai húsboltokig sok hentes lakott és dol­gozott a környéken. A vágóhidak melletti vendéglőknél talán sehol sem szolgáltak fel frissebb ételt Pesten. Közöttük, a Duna mentén álltak a nagy malmok, melyekből a környéket behálózó vasutakon szállították a világhírű hazai gabonákból őrölt lisztet szerte Európába vagy Fiumébe a tengeri hajókhoz. A „malmosok” kocsmái a Sorok­sári úton mindig telve voltak a mesterekkel és segítőikkel. Krúdy mély érzésekkel szól arról a vi­lágról, amelyet az írásaira jellemző hangu­latok miatt idézgetünk. Mintha állandóan álmodozna – pedig közben sokszor olyan dokumentum értékűek az írásai, mintha adattárnak szánta volna őket. Frühling An ­tal vendéglősnek „a régi arabs szürkéhez” címzett étterméről például Krúdy nélkül alig tudnánk valamit. Az Üllői út külsőbb részén a 19 század második felében még istállók sorakoztak, a városi konfliskocsi­sok tartották itt lovaikat (és a kocsikat is) éjszakára, s innen jártak be naponta a Gizel­la térre, a színházakhoz és a pályaudvarok­hoz a jó fuvarok reményében. Közülük na­gyon kevesen büszkélkedhettek igazi arabs szürke lovakkal, talán ezért is választotta Frühling úr a jól hangzó nevet kocsmájá­nak. Mert esténként, mikorra összeverőd­tek a kocsisok egy-két pálinkára és korsó sörre, a kocsmai rész népesebb volt a kert­helyiségnél, és az ételválaszték is jócskán leszűkült a pörköltmaradékra. 19 BUDAPEST 2013 szeptember Micheller halászkert (képes levelezőlap 1940 körül) Vendéglő a „régi arabs szürkéhez” (képes levelezőlap 1910 körül)

Next

/
Thumbnails
Contents