Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Holló Szilvia Andrea: Klösz György és a térképnyomtatás
ajánlatot Budapest térképe 1:5000 és 1:10 000 arányú lapjainak kinyomtatására, összesen 350 példányban. Horváth Farkas helyettes fővárosi főmérnök összegezte a beérkezett ajánlatokat: eszerint Klöszé részletes, szerepel benne a vonalkázás többletköltsége, a lehetséges példányszámok szerinti költségvariációk, és utólagos szállítás esetére is kiszámolta a nyomtatást gép-, illetve rajzpapírra. Légrádyék ellenben csak egy, kedvezőtlenebb ajánlatot adtak. A munkát elnyerő Klösz három hét elteltével 455 forint kauciót tett le (ennyibe került akkor egy új nyomdagép!) két takarékbetétkönyv formájában a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál. Azonban nem tisztázták; a letét meddig maradjon a fővárosnál, a térképek leszállításáig vagy az utánrendelés tíz éves határideje lezárásáig? Az 1896-ban megkötött szerződés értelmében a vállalkozónak a munka elvégzésére 6 hét állt rendelkezésére, díjazása a papírborítékokkal együtt 2235 forint, míg a kaució csak a kifogástalan teljesítés után adható vissza, azaz 10 év múlva. Klösz időben leszállította a kész munkát, de csak ekkor rakták elé a szerződést, amit nem írt alá. Hiába kérte vissza a betétkönyveit, sokáig még a számláit se fizették ki, pedig ezt a Mérnöki Hivatal igencsak szorgalmazta: „mivel nem egyeztethető össze a székesfőváros méltóságával, hogy a vállalkozó beszállított munkája után pénzére hónapokon, sőt, közel egy évig kell várjon.” 1903 januárjában a hivatal már annyira kínosnak érezte a nyolcadik éve húzódó ügyet, hogy visszaadta a kauciót – a kamatok nélkül. Fényképen a múlt, térképen a jövő A fővárostól a fotográfus e kellemetlen közjáték ideje alatt is folyamatosan kapott megrendeléseket. Az 1893. XIV. tc. elrendelte a régi pesti Belváros bontását. Toldy Lász ló főlevéltárnok először ennek fotózásával bízta meg Klöszt, majd a szintén bontócsákány alá kerülő tabáni utcákéval, miközben a Mérnöki Hivatal az Eskü téri hídépítéssel összefüggő helyszínrajzok nyomtatására kérte fel. Így többek között Klösz segítségével őrződött meg fotókon a régi város hangulata, miközben az általa nyomtatott tervek a modern Budapest születését dokumentálták. 1898-ban a főváros részére átadott Károly kaszárnya és környéke szabályozásához szükséges helyszínrajzokat is vele készíttették el. Speciálisan berendezett műtermén kívül mellette szólt, hogy sem az idő rövidsége, sem a munka mennyisége nem indokolta árajánlatok bekérését. Az 1:5000 térképből sorra készültek a már egyre kevésbé kifizetődő, kis példányszámú utánrendelések. Klösz ekkor bővítette ki megrendelői körét minisztériumokkal, gazdasági cégekkel, készített közlekedési- és közműtérképet, de az ő nevéhez köthető a Kerepesi temető halottasházának bővítésével összefüggő rendezési terv is. Végjáték A betegeskedő, idős mester életművének folytatását Pál nevű fiára bízta, aki a bécsi Graphische Lehr- und Versuchanstalt elvégzése után Jaffé nél gyakornokoskodott, a mil lennium alatt már apja mellett dolgozott, és Jurány Vilmosnak, a Franklin nyomda első igazgatójának lányát vette feleségül. 1898-ban, amikor a fényképészet engedélyhez kötött ipar lett, bejegyeztették magukat az egyéni kereskedelmi cégek jegyzékébe. 1903-ban Klösz György és Fia udvari fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai műintézet néven társasági szerződést kötöttek, az apa bevette fiát a vállalatba, majd három év múlva Klösz Pál végleg átvette a nyomda vezetését. Az új cégvezető egyik első reklámkiadványa, a Mintakönyv már számos térképrészletet tartalmazott. Nem véletlen, hogy amikor 1948-ban Klöszéket államosították, Offset Nyomda néven éppen a térképészetben nemzetközi hírnévre szert tett Kogutowicz és Tár sa céggel vonták őket össze. Egyesülve még évtizedekig látták el térképekkel, atlaszokkal a magyar közönséget, de már – nomen est omen – ofszetnyomással. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjteménye 22 BUDAPEST 2013 augusztus Az Eskü téri híd és környéke, 1894 A Károly kaszárnya és környékének rendezési pályázata, 1898
