Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Mezei Gábor: ENTERI-ŐR - Astoria étterem-kávézó
Amikor a szálló 1914-ben megnyílt, bizonyára nem gondoltak rám, hogy a közelben nem fogok tudni parkolni, mert itt van Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja. Amikor azonban bemegyek az étterembe / kávézóba – a kettő nincs külön-külön –, a hangulat a régi szép időket idézi. Egyébként általánosságban is megállapíthatjuk, hogy a modernizmus, a huszadik század nem igazán jött divatba a vendéglátásban. Az Astoria ugyan többszörösen is megújult, de sok elemében maradt, ami volt, és ez előnyére szolgál. Hogy a jelentős befogadóképességű étterem miért üres, az nem esztétikai kérdés, hanem a jelen vendéglátásának általános gondja, tisztelet a kevés kivételnek. A berendezés lényegében kétféle; az éttermi rész egyszerű asztalokkal, hófehér abroszokkal van megterítve, ahogy a reggeliző is, amely közvetlenül az étterem mellett van. Csak néhány lépcsőn kell felmenni, azon vörös szőnyeg, a helyiségben szőnyegpadló, míg az étteremben hagyományos halszálkás natúr parketta – kissé már megviselt állapotban –, de ez egyáltalában nem zavar, sőt kedvelem: jelzi, hogy nincs felesleges új flanc, a klasszikus szőnyegekkel kifogástalan. Ha emlékezetem nem csal, itt valamikor bőrfotelek voltak. Ami láthatólag új, az a vörös bársony kárpitozású pad, de nincs belőle túl sok, és így nem határozza meg döntően az atmoszférát. A kávézó asztala zöld márvány fedlappal és klasszikus réz lábazattal lehetne akár eredeti is... A kárpitozott karosszékek az éttermi rész és a kávézó asztalai mellett azonosak, így a két funkció ellenére egységes képet látunk. Az igazi formai esemény a kör alakú márvány oszlopok rendje. Alul sötétbarnára pácolt, keretbetétes faburkolatokkal indulnak a négy oldalukon, felettük gazdagon díszített sárgaréz keretekkel, nagy tükrökkel és a ferdén levágott sarkokon, a faburkolaton finoman megmunkált kettős réz falikarokkal. A sima fehér mennyezetnél az oszlop aranyozott növénymintás díszt kapott. A világítás a falikarokon kívül állólámpákból áll, de a lényeg a kristálycsillárok sora: a mennyezeten kialakított gazdag mintázatú, részben szintén aranyozott növénydíszekkel szegélyezett nagy körök közepéről lóg le a rendkívül elegáns, nem túl nagy, ízlésesen formált csillársor. A hatalmas portálok egyszerűek, a nagy üvegfelületek se a Kossuth Lajos, se a szűk Magyar utca felé nem akadályozzák a kilátást – amely sajnos nem túlságosan vonzó –, ma már az Andrássy út kivételével a város fő útvonalai bizony meglehetősen elhanyagoltak, zavarosak. A portálok között az oszlopokkal azonos mintázatú, márványburkolatú pillérek állnak, amelyeken az oszlopokon lévő falikarokhoz hasonló lámpákat látunk, de nem két, hanem három karral. A rendkívül kulturált hangulatnak nem használ, hogy a keskeny, hosszú galérián nincs berendezés, hanem csak lomtár – úgy kell nekem, miért kellett felmennem, ugyanis lentről a tömör korlát miatt szerencsére nem lehet fellátni. A pult a többi berendezés anyagaival azonos, sötétbarna fa és sárgaréz felépítmény. Amikor elmegyek, örvendetes szembetalálkoznom a gyönyörű ajtóval; réz fogantyú, maratott üveg felső rész, Astoria embléma, az A betűn három csillag – tehát ez nem a luxus kategória, de igazán örülhetnénk, ha a középkategória mindenütt ilyen kitűnő lenne... ● Astoria étterem-kávézó szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 23 BUDAPEST 2013 augusztus ENTERI-ŐR
