Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Holló Szilvia Andrea: Klösz György és a térképnyomtatás
Költözés a Városligetbe 1894-ben Klösz György fényképészeti és műszaki műintézete már a Városligeti fasor 49. szám alatt található. A költözésnek nemcsak személyes okai voltak, a városszabályozás során kiszélesített Kossuth Lajos utcában álló épületet lebontották, helyén – Czigler Győ ző tervei alapján – négyemeletes bérházat emelt a tudományegyetemi alap. Időközben Klösz fasori fényképészműterme mellett, a pincében és a földszinten elkészült a harmadik, immár valóban korszerű, jól felszerelt nyomda. A tulajdonos könnyen kapott építési engedélyt, mert a kérelemben elsőként megnevezett fényképészet nem számított ipari tevékenységnek. Klösz kezdettől fogva csak képeket nyomtatott. Így amikor a főváros a nyilvános illemhelyek kialakítására pályázatot írt ki, a szöveg a Pesti Könyvnyomdában, a rajz Klösznél készült, a Budapesti Látogatók Lapjának pedig hiába volt társtulajdonosa, azt a Légrády test vérek nyomták, mert erre ő nem volt berendezkedve. Az 1885. évi országos kiállításon bemutatott, két kőről nyomott Steindl -féle tervrajzzal (60×180 cm) ellenben bebizonyította, hogy a rajzok nyomtatása terén szinte bármire képes. Ettől kezdve egyre gyakrabban kapott a fővárostól megbízást térképek, tervrajzok sokszorosítására. S hogy ezeket a városszabályozással összefüggő lapokat miért nem a városházi nyomda készítette? Pest és Buda város tanácsának házi kőnyomdái 1874-től Székesfővárosi Házinyomda néven egyesültek, de ennek nem lévén elegendő kapacitása, a nyomtatványszükséglet kielégítését magáncégekre bízták. Évtizedekbe telt a korszerű technikára való átállás, hozzáértő személyzet alkalmazása és a megfelelő felszerelés beszerzése. A helyzet csak akkor javult, amikor 1895-ben a magánnyomdai tapasztalattal rendelkező Jauernig Nándor litográfust nevezték ki igazgatónak. A minőségi térképnyomtatásra azonban még várni kellett, s ez az idő éppen elég volt Klösznek ahhoz, hogy e téren hatalmas rutinra tegyen szert. A térképnyomtató fotográfus városi megbízásai A fotográfus feltehetően 1889-ben kapta első térképes munkáit a fővárostól. A Városligeti Bizottmány a Mérnöki Hivataltól kért térképet, többek között a fűkaszálás bérbeadásához, de a másolás hetekig tartott. Akkor jutott valakinek eszébe az olcsó és pontos fotográfiai út. Azonnal megkeresték Klöszt, aki a Városliget térképének „fényírás útján történő sokszorosítását” saját javaslatára 1,2×0,9 m széles kemény rajzpapírra végezte el. Ugyanabban az évben egy sokkal jelentősebb munkával is megbízták: a főváros 1:5000 méretarányú, 24 szelvényes beltelki térképének sokszorosításával, száz példányban. Ehhez megkapta a szelvények rajzait, de a továbbiakban bármilyen szükséges rajzot neki kellett saját költségén elkészítetni, ahogy a kőnyomtatásig felmerülő nevezetesebb változásokat is külön fizetés nélkül vezethette fel a műbe. A szelvények a Mérnöki Hivatal által meghatározott sorrendben készültek, kőre csak a jóváhagyott, tökéletes másolatokat nyomhatta, előre figyelmeztették a finomabb vonalkázásra. Papírral együtt a műért ezer forintot kapott, de később a térképből annyit sokszorosíthatott, amennyit akart, azt szabadon árusíthatta, ármegkötés nélkül, csak ügyelnie kellett a rajz tisztaságára. A szerződés értelmében ugyanis a főváros a kövekről bármikor utánnyomást kérhetett, akár szelvényenként, akár egészében, a későbbi változások rávezetésével vagy anélkül. Emiatt Klösz köteles volt eltenni a köveket és csak a főváros beleegyezésével törölhette le azokat, különben nemcsak kártérítési kötelezettség terhelte, de a főváros a gyári ár megtérítése mellett elvehette az összes követ, tekintet nélkül az azokon való rajzokra, Klöszt eltiltva a további kiadástól és árusítástól. A szerződés további szigorú kikötéseket is tartalmazott: vállalkozói kötbér napi 10 forint, visszalépés esetén a bánatpénz 200 forint, per esetén fellebbezésnek helye nincs. Utánrendelésre valóban gyakran került sor, ami nem mindig számított rutinmunkának, előfordult, hogy a színezetlen nyomatot végül két színben kellett elkészíteni, „mivel átnyomat útján a két kövön levő rajz egy kőre nem hozható, s így két kőről kellett nyomni, két színben, természetesen sokkal több munkával.” Klösz korai megrendelései között akadt könyvmelléklet és fakszimile, térképszegély és sarokdísz, de az ő nevéhez fűződik a 25 éves koronázási jubileum bevonulási helyszínrajza is. Már a Fasorban működött a vállalkozása, amikor 1894. december 21-én a Légrády testvérekkel együtt felkérték, hogy tegyen ár-21 BUDAPEST 2013 augusztus Klösz György fényképének verzója A városházi nyomda
