Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Holló Szilvia Andrea: Klösz György és a térképnyomtatás
Ennek a technikának köszönhető, hogy a Pesten letelepedő, német származású fotográfus, Klösz György (1844–1913) kapcsolat ba került a térképnyomtatással. Az 1873. évi bécsi világkiállításon dolgozva közelebbről is megismerkedett a néhány éve tökéletesített eljárással, később osztrák kollégája, a fotólitográfiai műintézetet alapító Max Jaffé is megosztotta vele tapasztalatait. Klösz hat év múlva már igényes reklámfüzetet adott ki Próba-nyomatok címmel, hirdetéseiben pedig hangsúlyozta, hogy ő nem csupán fényképész, hanem sokszorosítással is megbízható vállalkozó, aki „elvállal mindennemű fényképi felvételt, többszörösítéseket gépekről, iparmű és tantárgyakról s.a.t. Photolithographia, czinkographia, fénynyomás, autographia, fénymásolat.” A fényképészethez fény kell, művészi környezet, ellenben az „alvilág urainak” nevezett nyomdászok pincében, alagsorban, szerencsés esetben a földszinten dolgoztak. Klösz 1879-ben alapított első kőnyomdája a Ferencziek bazárjában (V. Ferenciek tere 7-8.) működött. A jó üzleti érzékkel megáldott mester minél szélesebb körben szerette volna reklámozni új szolgáltatását, ezért a Fővárosi Közmunkák Tanácsától arra kért engedélyt, hogy a ferences templomnál vagy a Sugárúton helyezhessen el hirdetést, de a ferencesek tiltakozása után inkább a Deák téri evangélikus templom falát igényelte. Műintézet a Hatvani és Újvilág utca sarkán Az 1881. évi XX. törvénycikk rendelkezett a budapesti tudományegyetem orvoskari intézeteinek kiépítéséről, a Hatvani és Újvilág (ma Kossuth Lajos és Semmelweis) utcák sarkán fekvő régi épület kiürítéséről, további hasznosításáról. Ennek köszönhető, hogy Klösz következő műtermét és feltehetően második nyomdáját ide, a Hatvani utca 18. szám alá helyezte. Egyes források 1884-re teszik a költözést, ennek azonban ellentmond egy Budapest Főváros Levéltárában őrzött irat. Weiser Károly közjegyző 1885-ben levélben fordult Dosztál Gaudentius zárdafőnökhöz, mert megbízója szerint a ferences templomtorony helyreállításához ácsolt kőművesállvány beárnyékolta másolóhelyiségeit, ez pedig ellehetetlenítette fényképészeti munkáját. 1888 áprilisában Klösznek – aki immár valóban Hatvani utca 18. szám alatti lakos – a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megengedte, hogy a phototypia (vonalas rajzról készült nyomat) bevezetésére a régi egyetemi épület tetőkúpján felépítsen egy műhelytoldalékot. Jóllehet kiemelt övezetben favázas építményt nem létesíthettek, de az indoklás szerint ez csak kicsiny bővítménye lenne egy hasonlónak, az utcáról nem látszik, a szabályozás által érintett telket amúgy is bontási kötelezettség terheli. A harmadik emeleti ideiglenes műhelyek ellen a Közmunkatanács sem emelt kifogást, az orvos-rendőri engedély is csak annyi kikötést tartalmazott, miszerint „a kért helyiségek műhelyek lévén, éjjelre tartózkodási helyül nem használhatók.” Ám elég valószínűtlen, hogy egy tetőtéri favázas házikóban működtek a több tonnás gépek, hogy ott tárolták a papírt, a nyomóköveket, festékeket. A nyomdának talán a pince vagy a földszinti teremsor adott helyet. Klösz György és a térképnyomtatás Holló Szilvia Andrea Hallottak már a fénykőnyomásról, más néven fotólitográfiáról? Nos, ennek a sokszorosítási eljárásnak a lényege, ahogy arról beszédes neve is árulkodik, a fényképészet és a nyomdászat ötvözése, ahol csak a nyomókő nagysága (70×100 cm) szab határt a készítendő lap méretének. 20 BUDAPEST 2013 augusztus Próba-nyomatok, 1879
