Budapest, 2013. (36. évfolyam)

7. szám július - Millisits Máté: Árkay százéves temploma

Árkay Aladár főműve, a fasori református templom a 20. század első harmadának kiemelkedő szakrális alkotása. A neves építész édesapja, Árkay Sán ­dor (1841–1910) díszműkovácsként dol ­gozott, Aradon sajátította el a kovácsolás mesterségét. 1868-ban műlakatos műhelyt nyitott Temesváron, ahol abban az évben megszületett Aladár nevű fia. Árkay Sándor a következő évben Pestre költözött, és élete végéig sikeresen folytatta mesterségét. Legjelentősebb alkotásai az Andrássy út különböző épületeit díszitik. Árkay Aladár kezdetben historizáló stí­lusban dolgozott apósa, Kallina Mór (1844– 1913) építészirodájában. Önálló munkái már a szecessziós stílustörekvések és a modern térformálás jegyében fogantak. Legelső szakrális épülete a fasori refor­mátus templom, amelyet az 1920-as évek­ben még számos alkotás követett, többek között a rákosszentmihályi református templom, a magyarországi bolgárok or­todox temploma a Ferencvárosban és a Mindenkor Segítő Szűz Mária plébánia­templom Kőbányán. Utolsó épületei, Győrben a gyárvárosi és Budapesten a városmajori római kato­likus templom a legmodernebb építésze­ti elvek alapján készültek. Árkay Aladár 1932-ben elhunyt, az 1933-ra felépült vá­rosmajori templom tervezését a fia, Árkay Bertalan (1901–1971) fejezte be. Árkay Aladár életműve koronájának te­kinthetjük a fasori református templomot, amelyben a magyar, angol, finn szecesszió építészetének a népművészetből merítő gondolatai ötvöződnek, miközben a ko­rai art deco stílusjegyeit is magára ölti. A templomépítés előzményei A 19. század végére Budapest VI. és VII. kerületében a nagyarányú bérházépítke­zések következtében a lakosság száma je­lentősen növekedett. A két kerület Város­liget felé eső utcáiban villasorok épültek, így a főváros elegáns nagypolgári negye­de alakult itt ki. A városrész reformátusai számára 1892-ben tartották az első isten­tiszteletet, a skót misszió Erzsébet körút 7. szám alatti helyiségében. A környék reformátusai ezen a helyen gyűltek össze vasárnap esténként 1897-ig, amikor Izsó Miklós szobrászművész egykori, Rózsa utcai műtermét alakították át imaházzá. Az egyházközség megalapítására 1903-ban került sor, Erzsébet–Terézvárosi Pa­rochiális Kör néven. A templomépítés cél­jára 1903-ban gyűjtés indult. Laky Adolf (1829–1910) ékszerész 1908-ban 300 ezer koronás adományával jelentősen segítette az építkezés megkezdését, ugyancsak 1908-ban a székesfőváros telket adományozott a Terézvárosban építendő templom számára. A következő évben tervpályázatot írtak ki, ám a telek kicsinynek bizonyult „megfelelő megjelenésű és elhelyezésű templom épí­téséhez”. Hosszas egyeztetés után a telket a főváros visszavette és helyette 200 ezer korona építési segélyt adott. Ezt követően az egyházközség megvette a Városligeti fa­sor 7. szám alatti, jóval kedvezőbb fekvésű telket 265 ezer koronáért. Több sikertelen tervpályázat után Árkay tervei szerint indult meg a templom építése 1911. július 24-én. Felszentelése 1913. június 1-jén Baksay Sán ­dornak, a Dunamelléki Református Egyház ­kerület püspökének szolgálatával történt. Árkay százéves temploma szöveg: Millisits Máté, fotó: Sebestyén László 23 BUDAPEST 2013 július

Next

/
Thumbnails
Contents