Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Millisits Máté: Árkay százéves temploma
Szépségek kint és bent Az épület főhomlokzatának háromszögű oromzattal lezárt középső részét kétoldalt egy-egy torony fogja közre; a bal oldali harangtorony monumentálisabb, a jobb oldali lépcsőtorony kisebb méretű. Ez az aszimmetrikus, kettős toronyelrendezés Kós Károly és Jánszky Béla zebegé nyi római katolikus templománál jelent meg elsőként a korszak magyarországi építészetében. A főhomlokzat megformálását a 20. század eleji finn építészet hatása jellemzi, amely főleg Kós Károly közvetítése által hatott Árkayra, míg a belső térben a bécsi Otto Wagner szakrális művészetének ünnepélyességét érzékelhetjük. A templom görögkereszt alaprajzú. Négy nagy fesztávolságú vasbeton ív tartja a 13,7 méteres belső átmérőjű kupoláját. A földszinti templomteret karzat öleli körül. A belső tér kialakítása a kor legjelentősebb mestereinek közreműködésével történt: a festett üvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek, az orgonát az Angster-gyár alkotta, a csillárokat Miákits Ká roly. A főbejárattal szemközti orgonakar zat előtt található a liturgikus tér: a fekete márványból készült úrasztala és szószék együttese. A szószék mögött a hangvető szerepét betöltő fülke kialakítása a bejárati kapu díszítésére emlékeztet, felette a karzaton álló orgona Lánczy Leó (1852−1921) főgondnok adománya. A Magyar Iparművészet című szakfolyóiratban az épületről a templomszentelés évében megjelent írás a következő szavakkal méltatta a liturgikus tér kialakítását: „Az alapgondolat a főfalon nyugszik, a belépővel szemközt levő síkon, amelyet szinte domináló biztossággal emel ki az orgona. Az alatta levő Úrasztallal és szószékkel – elhelyezésük és formájuk megannyi forradalmi újítás a protestáns templomok sablonjában – ez az orgona adja meg az egésznek a nagyszabású és ünnepi jellegét. Ahogy Árkay itt a sípok nyújtotta pompás ritmust és az ezüstös színnek a márványsötét masszájával való összeolvadását kiaknázta, ez megkapó hangulatot kelt a nézőben. A gyülekezet fia érzi az Úr házában létét, minden felfelé szárnyal, egyszerűen, inkább a megfontoltság, semmint a köny nyedtség tempójával. Azt lehetne mondani, hogy a Károli Gáspár nyelvének építészetre fordítása ez, súlyosveretű, kemény magyarság.” A belső tér „lábazati zónájában”, négy sor magasságban kétféle, álló téglalap alakú stukkódíszítést alkalmaztak: az egyik motívum a kakas (a református templomok tornyának gyakori, jelkép értékű dísze), a másik pedig a stilizált életfa vagy fenyőfa. A főbejárati kapu díszítései között is találunk e stilizált növénydíszítéshez hasonlót. A főhomlokzati bejáratot háromféle méretű és formájú, Zsolnay-kerámia ékesíti, amelyeken azonos színeket (fehér, fekete, sárga, arany) találunk geometrikus elrendezésben. A kerámia betétlapok közül a legnagyobbak négyzet alakúak, 50x50 cen-24 BUDAPEST 2013 július
