Budapest, 2013. (36. évfolyam)
1. szám január - Hamvay Péter: Műcsarnokosdi
lítást, ráadásul évente egy tárlaton lehetőséget biztosítottak az összes bejegyzett művészcsoport bemutatkozására. Igaz, a húszas-harmincas években már nem az intézmény falai legitimálták a művészeket. Így a legprogresszívebb irányok rendre távol maradtak innen. A második világháború után a romokból villámsebességgel újjáépített Műcsarnokban új időszámítás kezdődött: 1950-től évente megrendezték a „teljes képzőművészeti életünket bemutató” Magyar Képzőművészeti Kiállításokat. 1950-ben az elsőt, 1951-ben a másodikat, 1952-ben a harmadikat – írja Rieder Gábor Szocreál kritika, 1950-1953 című cikkében (Valóság LI. évfolyam 12. szám) Az 1950 őszi a szocialista realizmus bemutatkozó nagynyitánya volt. A szocreál pontosan megtervezett előkészületek után, teljes fegyverzetben, szovjet Pallasz Athénéként lépett itt a közönség színe elé. Az augusztus 20-án megnyílt tárlat az egy évvel azelőtt életbe lépett új alkotmány ünnepének szerves része volt: a dolgozók a szabadtéri kórusok produkciója, a vidámparki programok és a Hősök terén megrendezett utcabál színes forgataga után ismerkedhettek művészeink első, az új világ szellemében fogant alkotásaival is. Idővel aztán a szocreál e falak között is ért véget. Frank János nak A Műcsarnok negyven éve (1950–1990) című tanulmányából (mely szintén az intézmény honlapján érhető el) kiderül: az értelmiségi sztrájkot követő 1957-es kiállítási évad nyitányát áprilisban a Tavaszi Tárlat jelentette. Ekkor a művészek négy zsűri közül választhattak, ki-ki a saját irányzatának megfelelőhöz adhatta be a műveit: a naturalista, újrealista, impresszionista, posztimpresszionista vagy akár az absztrakt-szürrealista, nonfiguratív művészeket képviselő bizottságokhoz. A Műcsarnok – mely ekkortól egy egész intézményhálózat központja lett, innen látták el kiállítással a vidéki múzeumokat, galériákat – évtizedeken át nem élvezhette az önálló státus előnyeit. Az évenkénti kiállítási műsort a minisztérium adta, míg a festők, szobrászok, iparművészek önálló kiállítási kérvényeit egyenesen a lektorátushoz kellett küldeni, az döntött az engedélyről, sőt még a dátumokról is – írja Frank János. Az intézmény 1983 januárjában kapta meg hivatalosan a (a nagy országos kiállítások kivételével) a saját programkészítés és a zsűrizés jogosítványát. A műtárgylistát egy ideig még föl kellett küldeni a lektorátushoz, később azonban a műbírálat formálissá vált, azaz a felelősség immár a kiállítás rendezőjét, illetve magát a szereplő művészt/művészeket terhelte. Néray Katalin igazgatónak sikerült kivívnia ezt a szabadságot. A botrányok persze ezekben a nyolcvanas-kilencvenes években sem kerülték el Schi ckedanz palotáját. A Beszélő Online Keserü pirulák című cikkében felidézi, hogy 1992-ben Fekete György akkori helyettes ál lamtitkár megkereste Néray Katalint, a Műcsarnok addigi igazgatóját, és arra kérte, ne pályázzon az intézményre, cserébe megkapja a Ludwig Múzeumot (7. évf. 5. szám). Az akkori MDF-es kultúrkormányzat nem rejtette véka alá, hogy azért beszéli le Néreyt a pályázatról, mert az általa megreformált Műcsarnokot Nyugat-majmoló, kozmopolita szellemiségű intézménynek tartja. Ez után került Keserü Katalin az intézmény élére. Akit később egy következő kormány szólított föl lemondásra. Ugyancsak emlékezetes eset volt, amikor 2005-ben, Bozóki András rövid miniszter sége idején Petrányi Zsolt lett az intézmény vezetője, annak ellenére, hogy a szakmai bizottság elődjét: Fabényi Júliá t javasolta. 2012-ben aztán mindketten indultak a pályázaton, de egyikük sem felelt meg az aktuális kormány kultúrpolitikai elképzeléseinek. Így bízták meg Gulyás Gábor t, aki a debreceni Modemből érkezett, és tárlataival a korábbi próbálkozóknál sikeresebben tudta megszólítani a közönséget, igaz, a program szakmai visszhangját főleg a fanyalgás jellemezte. Ezt az éppen csak megkezdett és az előbbi mondatban ellentmodásos hatásokat kiváltó munkát csonkította befejezetlenné, hogy Fe kete György és az MMA szabad kezet (és tu lajdonjogot is) kapott a Műcsarnokra. Gulyás novemberben lemondott, és bejelentette: január elsejével távozik az intézmény éléről. ● 23 BUDAPEST 2013 január
