Budapest, 2013. (36. évfolyam)
1. szám január - Zappe László: A hely rossz szelleme - Az éltető víz
A néhai Mikroszkóp Színpad visszakapta egykori nevének felét. Most Mikroszínpadnak hívják és a Tháliához tartozik. Eredeti szellemére már csak Hofi szobra emlékeztet a bejárat előtt. Ma már talán nem mindenki tudja, hogy Komlós János , előbb ávós, majd újságíró, a Népszabadság kulturális rovatának vezetője hozta létre az intézményt 1967-ben. Majdnem igazi polgári kabaré volt, majdnem szabad szájú volt, mindenesetre közmegelégedésre és nagy sikerrel ráncigálta a toleráns oroszlán bajszát. Igazi Kádár-kori pesti jelenség lehetett. Csak hát Komlós korán meghalt, 1980-ban, ötvennyolc évesen. Utódai kezén öröksége szétporladt, elherdálódott. Hofi átköltözött a Madách Kamarába, a Nagymező utcai termet hosszú időre Sas József gusztustalan szellemeskedése töltötte be és meg. Kivételt olykor az ugyancsak idő előtt elhunyt Árkus József konferanszai jelentettek. Né hány éve Verebes István tett kísérletet a hely szellemének feltámasztá sára – teljes kudarccal. Természetesen a név Kabaré 24-re változtatása sem segített. Most a Thália új vezetése próbálkozik. Ki tudja, mivel. A név félig-meddig visszaalakítása akár jellemző is lehet, ómennek is tekinthetjük. Az eredeti kétértelműségét egyértelművé redukálja. A Mikroszkóp utalt a hely kicsiségére, de nagyító, elemző, vizsgálódó feladatára is. A Mikroszínpad csak a kicsiséget jelzi. A humor forrása című bemutató sem ígér többet. Pedig az egyik szerző, Vinnai András legalábbis az alternatív humor, az abszurd-groteszk színházi próbálkozások egyik jellegzetes alakja (Bodó Viktor, Vajdai Vilmos alkotótársa, a Szputnyik, a TÁP állandó szerzője). Laboda Kornél ifjú rendező is jelentkezett már néhány eredetinek látszó munkával. Reményeimet táplálta az a régi mániám is, hogy az utóbbi években legsikeresebb függetlennek vagy alternatívnak mondott produkciókat, köztük különösképpen éppen azokat, amelyekhez Vinnai szállította a szöveget (Ledarálnakeltűntem, Motel, Fotel, A Kockavető, Virágos Magyarország és sok egyéb), mindig is friss szellemű, korszerű szórakoztatásnak, igazi mai kabarénak véltem. Úgy gondoltam éveken át, hogy boldog lennék, de legalábbis elégedett, ha ilyen lenne a mindennapi szórakoztatóipar, ha nem a Katonában, hanem a Mikroszkópon láthatnék ilyet, Sas Józsi alpári kedélyeskedése helyén. Hát most csöppet sem lettem boldog. És nem csak attól, hogy a kicsi, de mégis csaknem kétszáz fős nézőtéren harmincnál nemigen voltunk többen. A MU-ban, a Trafóban, a Fogasházban, amikor még volt, a Sirályban, a Tűzraktérben, az Akkuban bizonyára sokkal többen lettünk volna. A hely szelleme, ha nem is Komlósé, Hofié és Árkusé, hanem a méltatlan utódé, még mindig jelen van. De úgy látszik, nemcsak a nézőkre hat, hanem az alkotókra is. Vinnait és írótársát, Mózsik Ferenc et alighanem megbénította. A kétrészes, normál hosszúságú, tehát két és fél óránál valamivel tovább tartó jelenetfüzér legszellemesebb része az előzetes. Kicsit hosszú ahhoz, hogy idemásoljam, de elhihetik, egészen szórakoztatóan foglalja össze a társszerzők bemutató előtti szenvedéseit. Csak hát ez valóban szinopszis, a a játék is csak erről szól. Hogyan próbál két szerencsétlen fiatalember összehozni egy darabot az előleg felvétele és a határidő közötti roppant rövid időben. Igazi alibitéma. Minden rossz ötletet el lehet benne adni, mint Vajdai Vilmos Minden rossz kabaréjában, hiszen minden idézőjelbe kerül, s az idézőjeltől megnemesedik, tartalmat nyer, ellenkezőjére fordul. Legalábbis ez az elmélet, a feltételezés, ami a szerzőtársakat vezethette. A színházban azonban ez a sunyi számítás két perc alatt lelepleződik. Csak az izzadságszagú igyekezet látszik, amivel az alkotói kínok felpanaszolásával éppen azokat, ihlettelenségüket, ötlethiányukat, szellemük pillanatnyi ürességét próbálják palástolni. Sajnos azoknak a nézőknek van igazuk, akik otthon maradtak. A Mikoroszínpad másik nem régi bemutatója viszont sokkal sikeresebb. A Vérszipoly, Bárány Ferenc és Philip István nyolcvanas évek ben elkövetett szerzeménye együgyű történet idióta rímekben elbeszélve, közhelydallamokkal dúsítva, professzionális dilettantizmussal előadva. Ha nincs is telt ház, mint egykor, de aki ott van, az könyörtelenül mulat. Úgy látszik, ma is csak a hely rossz szelleme eleven. ● A víz az élet forrása és egyik nélkülözhetetlen fenntartója. Jelenléte meghatározza mindennapi életünket. Létezését természetesnek vesszük, pedig mind többet hallunk a Föld vízkészletét napjainkban egyre jobban fenyegető veszélyekről. A tragikus ivóvízhiány, a kiszáradó tavak, a gyakoribb, katasztrófaszerű árvizek, a terméketlenné váló, kiszáradt földek, az ökológiai szempontból fontos élőhelyek végleges eltűnése az ember természetkárosító tevékenységének, a globális felmelegedésnek a következménye. A jövőben a víz, a tiszta víz fontos stratégiai cikké, a legfontosabb természeti kinccsé válhat. A múzeum a kiállítással azt a törekvést szeretné támogatni, amely szemléletváltást sürget a vízgazdálkodásban és a lakossági vízhasználatban, valamint természetes vizeink fokozottabb védelmével takarékosabb fogyasztási szokások kialakítására ösztönöz. Az intézmény profiljának megfelelően a hangsúlyt a mezőgazdasági termelés és a víz kapcsolatának bemutatására helyezi. Az agrárium különböző területein történő vízhasznosításnak a 18-19. századtól napjainkig terjedő története nemcsak agrártörténeti szempontból érdekes, hanem jó példája a környezetét a maga hasznára átformálni kívánó ember sikereinek és kudarcainak is. Az interaktív elemekkel gazdagított kiállításhoz múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódnak, melyekről bővebb információ a múzeum honlapján érhető el. ● A HELY ROSSZ SZELLEME Zappe László 24 BUDAPEST 2013 január AZ ÉLTETŐ VÍZ Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 2013. március 3-ig
