Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Arany a kezdet, és a vége?
Fatime és Béla valahol a Károlyi kert köz vetlen környékén laknak, amihez már csak azért sem fér kétség, mert a ferencesek templomába járnak misére gálszécsi és butt kai Buttykay Antal vasárnapi szónoklatait hallgatni. A hitszónok elsősorban lendületes prédikációinak köszönheti elsöprő népszerűségét a belvárosi középosztály körében. Nem a szépség, hanem sokkal inkább (hogy eufémisztikusan fejezzem ki magam) a jobboldali radikalizmus jellemzi szószéki beszédeit, lévén Bangha Béla kö zeli munkatársa, s ebben a minőségében a harcos egyházi propaganda alapintézményének, az 1918-ban megszületett Központi (katolikus) Sajtóvállalatnak az egyik megalapítója, meghatározó személyisége. Egyikük se érte meg, hogy eszméik és azok gyakorlata elpusztítsa Magyarországot – mind a ketten 1940-ben haltak meg –, de amit lehetett, megtették ezért. S 1940-ben halt meg az anziksz címzettje, dr. Lakatos Sándorné úrnő férje, dr. Lakatos Sándor is. Fatime és Béla rövid levelében leírt mondatai mást is elárulnak vonzalmaikról, amelyekben középpolgárként éppen úgy osztoznak sokezrekkel, mint a prédikációk tartalmának élvezetében. Ők is, mint osztályos társaik közül oly sokan mások, ez idő tájt fedezik fel a Duna menti településeket. Pesttől és Budától északra az 1920-as évektől alakulnak ki a nyaralótelepek, épülnek fel a villák, születik meg a főváros folyóparti rekreációs övezete. 1937. május 30-án, vasárnap Budapesten 23 fok volt. A már nyugállományba vonult, „kedves jó Sándor” erős egészségügyi sétát téve élvezte a délelőttöt, s jutott eszébe, talán hirtelen ötlettől vezérelve, hogy hogy barátaikat bejelentés nélkül meglátogassa. Mert bár egész megjelenése joviális úriembert mutat a képeslapon, impulzív egyéniségnek gondoljuk, ahogy az már újságírók esetében gyakran előfordul. Főszereplőnk nem egyszerű hírfogalmazó újdondász. Ifjan, még szegedi tollnokként szenvedélyesen gyűjtötte és publikálta a közeli s távolabbi vidékek nóta- s históriakincsét, hogy sorozatban jelentesse meg (ponyván árusítandó kivitelben) a Méhner Vilmos-féle Könyvkiadóhivatalnál. Hogy az eddigieket hangulatilag ösz szekössük a következőkkel, talán célszerű lesz ide idéznem egy kétversszakost, amely a NÓTÁK a „Lassan csöpög” csárdából című füzetben jelent meg, s amelyet az instrukció szerint a „Megátkozott engem az édes anyám, hogy ne legyen se országom, se hazám” nótájára énekeltek valamely háztól elvert szegény legények, az alábbi szöveggel: „Szól a harang... Szól a harang, hí az isten házába, / Boldog, akit nem hívogat hiába, / Én is mennék, de nekem hely se jut ott, / Én már talán imádkozni se tudok. // Katángkórót minden szél megtépázhat, / De láb alatt vagyok én a világnak! Rajtam még a rög is taszít, lök egyet, / Istennek is könnyebb, hogyha megverhet!” Nótás ifjúság, politikus karrier Aradi nóták (1892), Bokor Ferkó históriája (1894), Csöngölei nóták (1888), Nóták a „Lassan csöpög” csárdából (1892), Tiszavidéki nóták (1893), Vásárhelyi nóták (1889). Ez a hiteles jegyzéke a szülővárosában, Szegeden kiadásra rendezett füzeteinek. Ezeken kívül csak egy elemzése jelent még meg, az is jóval később, 1920-ban, IV. Károly és a délszlávok címmel. Már beérett politikai újságírói ténykedésének lenyomata. A Sajtó – a hírlapírás házi újságja – 1931. februári számában örvendetes hírrel ünnepelteti Lakatos kollégát, először és utoljára foglalva össze nyomtatványban az érdemeit: „A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Lakatos Sándor dr. lapszerkesztőnek negyvenéves érdemes hírlapírói munkásságáért elismerését fejezte ki. A kormányzói kitüntetés a régi magyar újságírói gárda egyik reprezentáns egyéniségét érte, aki négyévtizedes hosszú pályafutása alatt mindenkor megőrizte kartársainak változat-Arany a kezdet, és a vége? Buza Péter 1937 május harmincadikán, vasárnap Budapesten 23 fok volt, s bár záporokat, zivatarokat ígért a reggeli újság, délig, a séta órájáig azok nem érkeztek meg a város fölé. Amúgy is: a májusi eső aranyat ér. Lakatos Sándor sétával élvezte a délelőttöt, a Józsefvárosból, a Déri Miksa utca 15. számú házból, ahol a családja lakása volt, sétált el egészen a Károlyi kertig, hogy barátaikat meglátogassa. 17 BUDAPEST 2013 július MAGÁNANZIKSZ
