Budapest, 2013. (36. évfolyam)
5. szám május - Buza Péter: Elpusztult gránittáblák nyomában
Már az első fotós kiránduláson láttuk, hogy az Ipacsfa utcai kőtelepen több olyan raklap is sorakozik, amelyeket nagy valószínűséggel a régi Erzsébet-hidat ékesítő gránittáblák szeleteivel raktak meg, éspedig egyszerre. A legutóbb azonosított három mellé sikerült is találni egy negyediket. Hát a többi? Még mielőtt a telepet vezető Esztergályos Gábor szívességéből gépet és teherbíró munkáskezeket is felvonultathattunk a raklapok megbontására, megpróbáltam utána járni, mi is volt pontosan ezeknek a tábláknak a szövege, illetve egyáltalán, hány volt belőlük, s azok hol, melyik pilléren hirdették anno a közreműködők és a megtiszteltek neveit. Szabó Lász ló, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kény szernyugdíjba készülő mérnök-muzeológusa vizsgálta át a vonatkozó dokumentációt, miután a múzeumépület előtti szabadtéri kiállítóhelyen megnéztük és megmértük az 1960-ban, a hídfők bontásakor épen kimentett egyetlen gránittáblát. Mérete 170×300 centiméter, vastagsága húsz centiméter. Irdatlan kőtömb. Felirata, sorokra tagolva: ERZSÉBET HÍD ÉPÜLT AZ 1893. XIV. TÖRVÉNYCZIKK ALAPJÁN AZ ORSZÁG KÖLTSÉGÉN BÁRÓ DÁNIEL ERNŐ HEGEDÜS SÁNDOR HORÁNSZKY NÁNDOR ÉS LÁNG LAJOS KERESKEDELEMÜGYI MINISTERSÉGE IDEJÉBEN 1898-1903 Ez ugyanaz a tábla – vagy a budai párja –, mint amelyet olvasható felvételen is megörökített az ismeretlen fotográfus, a jelek szerint a híd átadása előtti napokban (a fénykép a FSZEK Budapest Gyűjteményének értékes darabja). Ez a kép a pesti hídfő déli pilléréről készült, aki exponálta, a hídpályán állt, szemben azzal a néhány munkással, akik itt igazgatták a helyükre az utolsó kockákat az úttesten, s néhány nadrágos hivatalnokkal, akik igyekeztek felmérni, hol tartanak éppen. Feltűnik a képen a piaristák régi épületegyüttesének jellegzetes déli homlokzata. A messze távolban pedig a Lánchíd pillére. Vagy a budai párja – vetettem közbe az előbb. A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény őriz egy dokumentumot, amelynek gépelt másolata (példánya?) előkerült Szabó László dokumentációjából. Szövegéből, rajzvázlatából az derül ki, hogy a régi Erzsébet híd két-két pillérén két-két azonos szövegű tábla hirdette az alkotók és az alkotás dicsőségét. Vagyis a hídfőkön összesen nyolc tábla volt, elrendezésük egymás tükörképe. E négy ismétlődő tábla egyikét nevezzük most az egyszerűség kedvéért „Ferencz Józsefesnek”, a másikat „miniszteresnek” (ezek egyike maradt meg épségben), a harmadik az, amelyből Elpusztult gránittáblák nyomában Száztíz éve született az Erzsébet híd szöveg: Buza Péter, fotó: Sebestyén László Miután kiderült, hogy a Baross téri aluljáró bontásakor előkerült három feliratos kőtábla-töredék a régi Erzsébet-híd pillérein kezdte meg rég elveszett életét, s ezeket a darabokat megtaláltuk a BKK Közút Ipacsfa utcai kőtelepén, már tudtuk – és a BUDAPEST márciusi számban meg is ígértük –, nem nyugszunk, amíg a végére nem járunk a részleteknek. Így sikerült. 6 BUDAPEST 2013 május forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
