Budapest, 2012. (35. évfolyam)
3. szám március - Ráday Mihály: A nép stadionja(i)
hez kapcsolódó elképzelés, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség Fehér úti koncepciója. A kormányhatározat napvilágra kerülése teremtett új helyzetet, amelyben nekünk is állást kellett foglalni. Pozitív lépésnek tekintettük, hogy a Nemzeti Sportközpontok egyeztetéseket kezdett az építész szakmával és számos társadalmi szervezettel a stadion és környezete rekonstrukciójáról. Az egyeztetések lezárására a Kormánybiztos úr szakmai szimpóziumot szervezett. Nem mondhatnám azonban, hogy ezen a tárgyaláson konstruktív megbeszélés folyt volna. Abban egyetértettünk, hogy országos, nyilvános tervpályázatot kell hirdetni. Hogy a lebonyolítás szakmai részét a Kamara szervezi. Mert elképzelni sem tudjuk, hogy több tízmilliárdos közpénzből ne egy nyilvános pályázat nyertese tervezze meg az új stadiont. Kérdéses, hogy mennyire lesznek érvényesíthetők ezek s más szakmai érvek, mert a másik két állami finanszírozásból épülő stadion negatív példája ennek az ellenkezőjét előlegezi meg. (A debreceni Nagyerdei és az Albert Stadion tervezése is nyílt pályáztatás nélkül zajlott!) Egyébként a Kamara megkerülhetetlen, csak Unión kívüli építészt bízhatnak meg a mi beleegyezésünk nélkül. Reméljük ez nem következhet be. A jelenleg érvényesnek bemutatott kormánybiztosi koncepció a Puskás teljes elbontása helyett a felső karéjokat érintő részleges bontással számol. Így megmaradna a jelenlegi építmény jelentős része, amely az atlétika igényeit kielégítve funkcionálna tovább. Mellette épülne fel az új stadion, amely a labdarúgó események mellett más tömegrendezvényeknek is otthont adhatna. Meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésre álló terület roppant szűkös. A Közti stúdióvezetője, Skardelli György – nem melléke sen a Budapesti Sportaréna vezető tervezője – véleménye szerint elképzelhetetlen, hogy a két épület elférjen egymás mellett. Sokan és sokféleképpen szóltak hozzá az építészek közül a témához, például Beleznay Éva , Schneller István és persze civil szervezetek is. A mi szakmánk sajátossága, hogy tíz építész húszféleképpen is tud véleményt nyilvánítani egy témáról, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk integrálni, közös nevezőre hozni az álláspontokat. Az építész szakma kész és tud jó kompromisszumokat kötni. Jelen esetben az átgondolt, végleges döntést számos dolognak meg kellene előznie. Többek között a városrendezési tervek módosítása, a tömegközlekedés átszervezése, a személyautóval való megközelítés és parkolás, zöldterületi problémák és még sorolhatnánk azokat a komplex feladatokat, melyeket a 10 BUDAPEST 2012 március A nép stadionja(i) Ráday Mihály Találkozóra hívta az építész szakma különböző szervezeteinek képviselőit a Puskás Ferenc (Nép)Stadion és környezete átépítéséért felelős kormánybiztos, Vígh László 2012 februárjában. Szerkesztőbizottságunk tagja a Budapesti Városvédő Egyesület elnökeként vett részt a konzultáción. Megkértük, foglalja össze a BUDAPEST olvasóinak az ott elhangzottak lényegét. − A bevezető előadásban elhangzott, hogy a Dávid Károly tervezte (s eredetileg 100.000 néző befogadására alkalmas, majd befejezetlenül maradván, „csak” 70.000-es) stadion felső karéját lebontanák, s ami megmarad, ezek után atlétikai versenyek otthona lenne, míg mellé egy új – különböző nemzetközi előírásoknak megfelelő – futball-stadiont építenének 40.000 néző számára, amely a későbbiekben akár 60-65.000-es befogadó képességűvé is bővíthető lenne. De a program a teljes, 38 hektáros „Budapesti Olimpiai Központot” érinti. Ugyanakkor a mostani tájékoztatás és beszélgetés kizárólag a két (a meglévő régi és az építendő új) stadionnal ösz szefüggő kérdéseket tűzte napirendre – amit egyébként többen nehezményeztek. A hetvenöt résztvevő sok mindenben egyetértett, sok mindenben nem. Szinte teljes egyetértés volt abban – például – hogy nem igazolt, nem bizonyított eléggé az az elképzelés, mely belebontana a Népstadionba, s szinte összeépítené vele az új arénát. Legtöbben az eredeti épület megtartását, s ahol kell, a helyreállítását tartanák szükségesnek, sőt az építészek egy része a meglévő épületen belül is el tudná képzelni a mai igényeket kiszolgáló korszerűsítéseket. Erősen kisebbségben maradtak azok, akik a teljes bontást, s a helyén egy új felépítését támogatnák. Egyetértés volt abban, hogy a Dromoszt, a világon egyedülálló módon, alumínium-öntvény szoborcsoportokkal szegélyezett díszutat meg kell hagyni, bár azt elfogadhatónak mondták, hogy alá mélyparkolót helyezzenek el. A zöld területek megtartása, csökkentésének megakadályozása ezúttal is fontosnak találtatott. Vita volt a tömegközlekedési kapcsolatokról. Az „ideiglenesen” csak a Keleti Pályaudvarig megépülő IV-es metró továbbépítésével, s így egy újabb metró-csatlakozással nem kalkuláltak a résztvevők. Teljes volt az egyetértés abban, hogy ötletpályázatot, majd tervpályázatot kell kiírni, meg abban is, hogy a kormányzat által az előkészítésre, s a program lebonyolítására szánt időtartam ezt szinte eleve lehetetlenné teszi. Nézeteltérés volt az építészet jelesei között abban, legyen-e nyilvános és nemzetközi egy ilyen tervpályázat, vagy maradjon a határainkon belül a tervező kiválasztása. Egy (félhangos) megjegyzés szerint a stadionokat általában németek tervezik Európában... A BOK integrált rekonstrukciójának fejlesztési koncepciója. E szerint a program két ütemből áll: az első ütemben átalakítják a jelenlegi stadiont, mely így az atlétikai sport otthona lesz, és mellé fog épülni (ez a piros színnel jelzett alakzat) az új 40 ezer férőhelyes, 60-65 ezer férőhelyre bővíthető UEFA előírásoknak megfelelő létesítmény. Az első ütem megvalósításához megkezdődött a tervpályázat előkészítése. forrás: www.mnsk.hu
