Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Daniss Győző: István királlyal avatták
téglából, tízezernél több kocsi kőből és homokból álltak össze a falak, a tetőfedéshez, az ereszekhez és a csatornákhoz majdnem ötezer négyzetméter rézlemezt használtak fel. Háromezerötszázas óriás A klasszicista homlokzatú épület nézőterének földszintjén és a négy páholysorban meg fölöttük a karzat állóhelyein 3500 nézőnek volt helye. A tágas, kevés híján húszméteres nyílású színpadot félszáz kulisszatoló kocsi, hat süllyesztő, egy, a szereplők repülését megoldó szerkezet, dörgés- és zivatargép szolgálta, a zsinórpadláson pedig három víztartály, kézifecskendő és jó néhány tűzoltóvödör igyekezett szavatolni a színészek és a nézők biztonságát. A raktárban – amint ezt Kelényi B. Ottó leírja (Tanulmá nyok Budapest múltjából, II. kötet) – egész seregnyi, Bécsből már jóval a megnyitó előtt megrendelt díszlet sorakozott: egyebeken kívül díszterem, fejedelmi kabinet, úriszoba, polgárszoba, parasztszoba, török szoba, gótikus szoba, börtön, vár, diadalkapu, díszes templom, valamint barlang, sziklás táj, vidéki táj, kert, erdő meg tengerparti kikötő. Nagyszerűnek látszott minden, de az épülettel baj is volt elég. Nincs fűtés, gyenge a világítás (a dán meseíró, Andersen még a negyvenes években is fölemlegette a gyér fényerőt), és sokan panaszkodtak a rossz akusztika miatt (csak két évtized múlva épült meg Amannak a Pollack átdolgozta tervei szerint a színpad Duna felőli hátfalához simuló Redoute, azaz a Vigadó, pedig annak eredendően vigalmi feladatain kívül a színházra Buda felől rázúduló viharok zajának felfogása is dolga lett volna). A világítás és az akusztika gyöngesége miatt a szereplőknek nagy gesztusokkal és hangerővel kellett játszaniuk. Ez szinte kizárta a pesti műsorból a prózai darabokat, főképpen a korabeli „társasági vígjátékokat” – igaz, mivel a bérlők nemcsak a Német Színház, hanem a sokkal kisebb budai Várszínház használatáért is fizettek a városnak, a prózai előadások zömét az utóbbiban mégis láthatták a többségükben pesti nézők (más kérdés, hogy őket télidőben a jeges Duna hosszú hetekre elzárta Budától). A pesti Német Színház főképpen zenés darabokat, nem utolsósorban operákat, baletteket játszott, s befogadott hangversenyeket, valamint különféle látványos, inkább cirkuszba való produkciókat, még lovas jeleneteket is. Az intézményt a városi tanácstól bérlők – egyszersmind voltaképpen igazgatók – sorában a magyar Szentiványi Márkus– Gyürky Pál páros volt az első. Az 1812. február 9.-i megnyitóra az akkori idők legnépszerűbb szerzőjétől, August Kotze bue-tól rendeltek egész estét betöltő dara bot, s hozzá ünnepi elő- és utójátékot. A fő attrakciót, a tatárjárás korában játszódó, Béla futása című drámát azonban a cenzúra nem engedte színpadra. Végül csak az elő- és utójáték kapott szabad utat. Németül magyar, magyarul német Az Ungarns erste Wohlthäter (Magyarország első jótevője) Szent István korában játszódik. Egy Pest melletti nyílt térségen fogadja a körülállók üdvözlő kórusát, dicséri apját a pogányság letöréséért, megbocsát a fogságába került és kereszténnyé lett Gyula 13 BUDAPEST 2012 február Lovagdráma jelenete (Vasquez, 1837)
