Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Daniss Győző: István királlyal avatták
fejedelemnek, a magáé mellett álló trónra ülteti az éppen megérkező Gizellá t, fogad ja a neki Rómából koronát hozó aggokat, majd „a jövőbe lát”: áldja tetteikért leendő utódait, László t, András t, Nagy Lajos t, Má tyást, végezetül a magyarok Nemtője által a trónra kerülő „közkedvelt dinasztiát” (a Habsburgokat), külön is megemlítve Mária Teréziát s unokáját, az éppen koronaviselő Ferenc királyt. Ehhez a mai ízlésünk szerint szörnyűséges alkotáshoz maga Beethoven írt nyitányt és kilenc oratórikus betétet – az István király-nyitány (felsejlik benne az Öröm-óda témája) ma is ott van sok jeles zenekar műsorán. Az utójáték, a Die Ruinen von Athen (Athén romjai) hasonlóképpen a magyarokat ünnepli, akik befogadják a tudományoknak és a mesterségeknek az Athént elfoglaló törökök elől Pestre menekülő istennőjét. Ehhez a műhöz is Beethoventől kértek kísérőzenét – belőle a Török induló élte túl a megírása óta eltelt két évszázadot. A színházavató program középső, ugyancsak magyar tárgyú darabjának – Die Erhebung von Pest zur Königlichen Freystadt – szerzőjét nem ismerjük. Tagadhatatlan, hogy különös színháznyitás volt ez. Egy többségében német vagy legalább is német nyelvű városban, jobbára német anyanyelvű színészek magyar tárgyú műveket mutattak be németül, mégpedig úgy, hogy az elsőben István király mellett díszes 19. századi magyar ruhákba öltözött magyar színészek álltak sorfalat (erre kényszerítették az akkori pesti magyar társulat tagjait, akik az egy Déryné kivételével tel jesítették is a parancsot), s nekik is németül kellett énekelniük a császári himnuszt. Nem ez volt az első ellenségeskedés/ együttműködés német és magyar színházművészek között (erre tengernyi példát hoz Kádár Jolán A pesti és budai német színészet története 1812–1847 című, 1923-ban megjelent monográfia-igényű munkájában). A pesti és budai német színházak bérlője 1790-ben például beengedte a Várszínházba és a Rondellába a Kelemen Lász ló vezette „hivatásos” társulat első magyar nyelvű előadását (az egyébiránt német A. F. Brühltől való, Simai Kristóf fordította Igazházi című „érzékeny játékot”) – de csak egy-egy estére. Az uralkodó ugyanis nem járult hozzá, hogy a Pest város elöljárósága építtette pesti Német Színházban – eredeti nevén királyi Városi Színházban – felváltva játsszanak a magyar és a német színészek. Ennek a döntésnek gyönge „ellencsapása” volt, hogy a magyar nyelvű újságok alig-alig foglalkoztak a német társulat előadásaival. Az ellenszenv még látványosabban nyilvánult meg 1837-tól, amikor is a pesti Magyar Színház – 1840-től már Nemzeti Színház – előadásairól, művészeiről gyakran és részletesen írtak a magyar lapok. Hozzá kell tenni: a német előadások látogatói között nagyon sok volt a magyar arisztokrata, a gazdagabb magyar polgár – a Magyar Színház 1837-es megnyitása után is. A magyar nyelvű színjátszásért egyébként sokat tevő Széchenyi István is inkább a Német Színházba járt. És nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen a nagyobb hagyományú színjátszás magyarországi 14 BUDAPEST 2012 február A Német Színház legtöbbször játszott operái: Boieldieu: Jean de Paris (1812 és 1838 között 114 előadás) Weber: A bűvös vadász (1812 és 1846 között 110 előadás) Spontini: Vesztaszűz (1812 és 1837 között 105 előadás) Mozart: Don Juan (1812 és 1846 között 101 előadás) Rossini: A sevillai borbély (1820 és 1846 között 96 előadás) Bellini: Norma (1935 és 1846 között 91 előadás) Mozart: Varázsfuvola (1912 és 1845 között 91 előadás) Rossini: Tancredi (1818 és 1840 között 89 előadás) Weigl: A svájci család (1812 és 1834 között 83 előadás) Rossini: Otello (1819 és 1846 között 81 előadás) Árvíz a Színháztéren (J. Hürlimann, 1838)
