Budapest, 2012. (35. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: Én, Csillag Anna!
És valóban! Fejének idegbántalmai nyolc nap telvén elmúltak – közli a reklám mesélője – , s ami talán még fontosabb, a csodaszer tizennégy havi használata után (bizony, fontos, hogy kellő meny nyiségben kenhesse a hajára a kuncsaft a kencét, csak így gyarapodhat a kassza!) hajuszálya már több mint 185 centi hosz szúra nőtt, ami kétségtelenül impozáns látvány: meg is mutatják. Stern, Király utca Egy másik eredetmonda Csillag Anna saját találmányaként mesél a szerről, amivel aztán egész rokonságát, sőt Karlovicét magát is boldoggá tette: „férje, fivérei és unokafivérei is egyik napról a másikra sűrű fekete szőrbundát eresztettek.” A vá roskára „valóságos áldás áradt, hullám zó bozontok és és óriás üstökök képében ... lakói a földet söpörték széles seprűhöz hasonlatos hosszú szakállukkal.” (Rész letek Bruno Schulz novellájából, Kerényi Grácia fordításában. Ezt a szöveget és az alábbi elemzés több hivatkozási pontját illetően két világhálós honlap adataira utalunk forrásként: wangfolyo.blogspot. com/2010/01/en-csillag-anna illetve: www.brunoschulz.org/csillag). De miért nem cseh nyelven írják-hívják a névadót ezek az 1880-as évektől megjelenő finn, orosz, lengyel, német stb. stb. hirdetési felületek? Hanem mindig magyar nyelven, magyar szavakkal „Csillag Annaként”?! Kezdjük a választ Karlovice földrajzában körülnézve. Ma síparadicsom, közel háromezer állandó lakossal. Kisváros a lengyel-cseh Javornik hegység nyugati lábánál, a szlovákiai Zsolnától (a 19. század végén magyar város) légvonalban úgy harminc kilométernyire. A lengyel határ sincs messzebb negyven kilométernél, s Krakkó, Galícia „fővárosa” százharmincnál. Ez utóbbi tartomány az egyik fő forrása a Magyarországra irányuló zsidó migrációnak. 1885-ben, 1887-ben a magyar és osztrák lapokban megjelenő hirdetések minden esetben a terézvárosi Király utcát tüntetik fel Csillag Anna „tartózkodási helyeként”, s egészen a századforduló évéig ugyanez a helyzet. A Zsidónegyed főutcáján belül két épület is azonosítható, amelyeknek van közük a dologhoz. A hirdetések eleinte arra utasítják az érdeklődőt, hogy a pénzt a „köcsögökért” a Király utca 26-ba küldesse. (Mert bár a legkorábbi fellelt hirdetés 1885-ben azt írja: „Én Csillag Anna magam vagyok az elárusítónő”, hozzáteszi: az üzletet csak „az összeg előzetes beküldése vagy utánvét mellett” lehet megkötni). Jeles épület a régi világban a borkereskedő Jálicsék ma is álló háza, amelyben − főleg a két utcát összekötő hatalmas pincejáratban – ez idő tájt a WAM designközpont működik. Akkor, az 1880-as években a kenőcsgyártó üzem nyilvánvalóan bérli az utcai üzlethelyiséget vagy annak egy részét. A Budapesti Czím és Lakjegyzékben 1890-ben tűnik fel először a bejegyzett magáncégek között Csillag és Társa, a következő adatokkal: „Csillag és Társa, Altstädter Bernát, illatszerkészítési és eladási üzlettulajd., VI, király-u 9.” Vagy is a szállítási központ az évtized végére megváltozott, és megtudtunk végre egy hiteles személynevet is, olyanét, akinek köze van a bolthoz. Altstädter úr itt is lakik, ebben a házban, amely 2010-ben volt kétszáz éves. (Frissen ünnepelt felújításáról megemlékezett a BUDAPEST is, 2010. évi 10. számában.) De Csillag nevű lakót, háziurat, vállalkozót ebben vagy valamely rokonszakmában nem találni a 19. század vége felé az utcában. Stern nevűt is csak korábbról: nagyjából a mai kilences számú épülettel szemben lakott 1862-ben a ház tulajdonosaként Stern Ignác termény -8 BUDAPEST 2012 december Ha Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (sztnh.gov.hu) e-kutatás című adatbázisába beütjük a hajnövesztés kifejezést, tizenhat találatot kapunk, amelyek két csoportba oszthatók. Az elsőben négy szabadalmi bejelentés található az 1896−1913 közötti időszakból, s bár maga Csillag Anna nem szabadalmaztatta kenőcsét, a többi bejelentőt nyilván az ő sikere inspirálta. E korai bejelentések közül talán Lichtmann Viktor orvos találmánya a legérdekesebb, aki egy kétrétegű hálósipkát javasol, amelynek belső, porózus rétegét kellett a hajnövekedést (vélhetően) serkentő alkoholos oldatokkal átitatni. 1913 és 1972 között egyetlen ilyen tárgyú bejelentést sem találtunk. Az 1972−2002 köztiek sorát az elhíresült Bánfi-féle, s az ugyancsak ismert Nedeczkyné-féle hajnövesztő bejelentése nyitja meg: üzleti sikerük nyomán tovább tíz bejelentés történt. Csillag Anna kenőcsét nem így, hanem védjegyoltalommal óvta az utánzóktól már Bécsben, és meglehetősen sok esztendővel az után, hogy először forgalomba hozta. A Központi Védjegy Értesítő 1903. júniusi száma 22043 szám alatt tudósít arról, hogy az illatszerkészítő a Bécsi Kereskedelmi Kamaránál az év január 28-án délelőtt tíz órakor három védjegyet is bejelentett (nyelvi variációkról van szó)1728, 1729, 1730 számon. (G. J.)
