Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Föld alatt - a világ tetején
ul a Gipszes-ágban) még növekvő gipsz kristálykákra is rácsodálkozhatunk. És nagyon szépek az oldásformák, a gömbüstök is (például a Hosszú-folyosóban). Rengeteg járat mennyezetében fél-két méter széles kovás zónát figyelhetünk meg, ezek az eredeti kőzet meleg vizes oldatok hatására történt átalakulását jelzik. És sok a látványos cseppkő-kiválás (például II-es vágány, Schönviszky-terem, Ezüst utca). A Mátyás-hegyi-barlangban kevesebb az ásványkiválás, nem borítják az ásványok a falat, a mennyezetet, így az összes budai barlang közül itt figyelhetők meg legjobban az oldásformák (például a Földtani Intézet termében). Sokfelé találkozunk kipreparálódott ősmaradványokkal (Nagy-terem, Névtelen-folyosó): a kagylók, tengeri sünök váza tisztább kalcium-karbonát, mint a kissé agyagos kőzet, ezért az oldásnak jobban ellenállnak, szinte kiugranak az oldalfalból. Itt is rengeteg a kovás zóna, és a járatok elérik a karsztvíz szintjét is. Régen (például a Színház-teremben) több centiméteres gipszkígyók voltak láthatók, ezek az idők során elpusztultak ugyan, de a néhány héttel ezelőtt megtalált járatokban újra szép, érintetlen példányaik láthatók! A Harcsaszájú-barlang és a Hideglyukbarlang a leggazdagabb cseppkövekben, de ezek részletes ásványtani feldolgozása még nem történt meg. Mindent összevetve: a Pál-völgyi-barlangrendszer hazánk legnagyobb és egyben egyik legkülönlegesebb, leglátványosabb természeti kincsestára Különlegessége, hogy járatai egy világváros házai, utcái alatt húzódnak, ami – bár veszélyt is jelenthet mind a házakra, mind a barlangra – olyan kuriózum, amire mindnyájan büszkék lehetünk. ● 5 BUDAPEST 2012 február Ha annak próbálunk utána járni, mennyi a hitele a közbeszédben régóta forgó állításnak, hogy az alatta húzódó barlangjáratok számát, hosszát, értékeit tekintve Budapest az első a világ fővárosai között, nyilvánvalóan azt a hivatalos műhelyt kell megszólítanunk, amelyre az állam és a társadalom rábízta sorsukat. Dr. Rácz András , környe zet- és természetvédelemért felelős helyettes államtitkárt kérdeztük, mi a tartalma a minisztériumi munkának, s milyen feladatokat vállalnak annak érdekében, hogy Budapest ebben a műfajban a látogatott-látogatható attrakciók fővárosa maradjon. – Az államtitkárság – az állam nevében eljárva – elsősorban azért felel, hogy pontos, jól dokumentált értékleltár, karbantartott kataszter álljon a kutatás és a gyakorlat rendelkezésére, s főleg, hogy megszervezze ezeknek a természeti értékeknek a védelmét, a védelem hatékony igazgatását. Sokkal kevésbé, hogy bemutatásuk fejlesztését, kiépítését, így látogatóforgalmát, idegenforgalmát intenzívebbé tegye. Ez utóbbinak sok esetben éppen hogy akadálya a megtalált s nagy becsben tartott értékek védelme, ami szándék és kötelezettség. De persze tudjuk pontosan: maga az értékmentés is akkor hatékony, ha a lehető legszélesebb közönség szerez ismereteket ezekről az objektumokról és rangjukról, ez pedig akkor lehet hatékony, ha társul a közvetlen tapasztalattal. – Budapest lakói és vendégei meglehetősen régen látogathatják két-három, a város határain belül feltárt barlang egyes, hosszú évtizedek alatt kiépített, bejárható szakaszait. – Igen. A Pál-völgyi-, a Szemlő-hegyi-barlangot és a Budai Várbarlang egy részét. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság úgynevezett kalandturisztikai bemutatókat is szervez a Mátyás-hegyi-barlangba. Speciális felszereléssel, gondos felkészítés mellett olyanok vállalhatják ezt a programot, akik hajlandóak épp úgy kúszni-mászni-csúszni és kínlódni, mint a barlangászok. Tavaly a főváros bejárható barlangjárataiban, termeiben hatvanhatezren fordultak meg, ami nyilvánvalóan megmutatja, hogy ezek a látvány- és értékelemek nem a tömegturizmus tárgyai. De: nem is lehetnek azok. – Igazi szenzáció, hogy 2011 decemberében a Pál-völgyi átvette Aggtelek-Baradlától az ország leghosszabb barlangrendszerének rangját. Ahogy minden felfedezés, az új járatokat feltáró kutatás is profiamatőrök teljesítménye. Sajátos helyzetet mutat ez a szókapcsolat. – Valóban különleges a helyzete a barlangkutatásnak Magyarországon. És az ezt gyarapító tudományos-gyakorlati munkának is. Szinte kizárólag civilek végzik. Áldozatos munkával, szabad idejükben, sok kockázatot vállalva, tudósoknak is becsületére váló felkészültséggel. A minisztériumnak, az államtitkárságnak kötelező feladata a támogatásuk. Nem csak anyagi forrásokat biztosítva, amire azonban szintén van lehetőség – az utóbbi években elsősorban uniós forrásokból. Hazánk területének mintegy másfél százalékán találhatóak a felszínen karsztosodásra hajlamos kőzetek. Az ezekben a körzetekben kialakult barlangok száma jelentős, meghaladja a négyezret, teljes feltárt hosszuk a 265 kilométert. Budapesté ebből: ötvenöt kilométer. És ezzel a barlangok csúcstartó fővárosa. Mostanra 29 kilométerrel részesedik az előbbi számból a Pál-völgyi rendszer. Két, évtizedek óta kutatott barlangot sikerült „egyesíteni” tavaly decemberben. Jelentős tudományos értéket megtestesítő felfedezés ez. Azok az egyesületek, amelyeknek tagjai pontot tehetnek eredményükkel egy újabb kutatási fejezet végére, hamarosan elkészítik a sikeres program tudományos dokumentációját. S ahogy minden más esetben, az államtitkárság anyagi támogatásával. A Karszt- és Barlangkutató Társulat kezeli ezt a forrást a Cholnoky Jenő ről elnevezett pályázat folyamatos kiírásával. 2011-ben 1100 méter új feltárás dokumentációja készült el ebből a keretből. Díjazzuk a sikeres kutatási programok résztvevőit is, igaz, szerények a financiális lehetőségek. De mégis alkalmas arra ez a támogatási rendszer, hogy a teljesítményt újra és újra elismerjük. Hogy megköszönjük. (B. P.) Föld alatt – a világ tetején A K2 omladékhegye
