Budapest, 2012. (35. évfolyam)

11. szám november - FORGÓMORGÓ - Kelecsényi László: Lloyd – Duna – Odeon

Így kánikulai estéken is lehetett élvezni a műsort, amelyben az ötvenes évek első felében nemigen lehetett sok örömöt találni. A Duna tipikusan a csak délután játszó filmszínházak sorába tartozott. A környék forgalma nem is indokolta volna az egész napos nyitva tartást. Messze esett innen a Nyugati pályaudvar, forgalmas áruházak sem akadtak a környéken. A közeli „fehér ház” dolgozói, az elvtársak pedig más helyen, zárt körben nézték a filmeket, hogy aztán hosszú évekre elmeszeljenek egy-egy későbbi klasszikust (lásd A keresztapa első részének sorsát).

Később aztán, a rendszerváltás utáni válság korszakában már délelőtt is játszottak. Akkor már a mozisok futottak a nézők után. Kisvártatva a Budapest Film ide telepítette a főváros legjobb videotékáját. Nemrég még VHS-szalagon is kölcsönözhetőek voltak olyan klasszikussá vált modernista filmek, amiket máshol hiába kerestünk volna. A mozitermet ehhez át kellett alakítani, felére csökkent a befogadóképesség, és a végidőkben már így sem telt meg nézőkkel. A kölcsönző és a kávézó még virágzott, de ez sem tudta megmenteni a vetítőt a bezárástól, a bérlőket az adósságoktól. A téka elköltözött, a teremben pedig dzsessz-koncertek zajlanak már. Aki kíváncsi az egykori mozira, régi magyar filmeken kesereghet. Az utcai front szerepel A legszebb férfikor című 1971-es mozgóképen, és az előcsarnok az Ajándék ez a nap című opuszban. A mozinak azonban vége. Élt hetvenöt évet. ●

A képek forrása: Budapesti Mozitörténeti Alapítvány 21

BUDAPEST

2012 november