Budapest, 2012. (35. évfolyam)

11. szám november - ENTERI-ŐR - Mezei Gábor: A RAM - belülről

22 BUDAPEST 2012 november A hatalmas, széttagolt épület a Pannónia és a Kárpát utca által határolt területen áll, Va ­dász György stúdiója tervezte. Minden van benne, ami egy ilyen együttestől elvárható. Először a Pannónia utca felől mentem be, épp egy képzőművészeti kiállítás foga­dott. A tágas, folyosószerű teret paraván­falak osztják fel, ez volna a galéria? Mert erre aligha alkalmas, a képeket jó volna áttekinteni úgy, hogy egymásra hathas­sanak, s nem így külön-külön, szeparált terekben. A belső udvar felé a nagy üveg­felületek megfelelő világosságot biztosíta­nak. Tovább sétálva a kávézóhoz jutunk, amely egy térben van az étteremmel. Jel­legben a kettő alig különbözik, az éttermi részben a sima mennyezetről narancsos színű, négyzetes lámpák lógnak le, a pad­lóburkolat sötétszürke kerámia, intimitás, melegség jóformán sehol. A bárpult a térben áll paravánfal előtt (mö­götte bejáratok a mosdókba), a pult homlok­burkolata azonos az étterem falán lévő fali­képpel (?), burkolattal (?), amely felül végig egy párkánnyal záródik, és hosszanti meg­világítást kap. Apropó falikép: az előtérben nagyméretű valóban falikép, nagyszabású, dekoratív, olyasmi, mint egy felnagyított meseillusztráció, V. Szabó Noémi műve, a művésznő fényképe ott van szintén a falon, néhány sor írással. Nekem a művésznő job­ban tetszik, mint a műve (bocsánat!). A ruhatár bútora egyszerű, jól illik az egész­hez – üresen se kellemetlen látvány. Az étterem-kávézó berendezéséről sokat mondani nem lehet, a támlás szék kárpitja drapp műbőr, az asztal lapja sötétbarna, a lábazat fém. Karosszék nincs, kár. A könyvtár berendezése szokványos, csak semmi egyedi – azt sosem értettem, hogy a nyitva tartás miért változik, hol délelőtt, hol délután, hét végén pedig, amikor az emberek leginkább ráérnének, zárva – holott a ház min­dig nyitva van. No de ez nem bútor-kérdés. Egy kissé eldugott helyen, lépcsőház előterében (?) kiállítás – tablókon a Hóci­pő című lap, ez valóban snassz. Az igazi esemény a Colosseum névre hallgató színház-moziterem. Ez végre olyan, mint amilyennek egy hangulatos, praktikus enteriőrnek lennie kell! Emelkedő, lépcsős nézőtér, mindenhonnan kifogástalan rálá­tás a színpadra, a vörös szövet kárpitozású karosszékek kényelmesek. A mennyezet íves formákkal tagolt, ez nyilván nemcsak a világítás, hanem akusztikai szempontok szerint is előnyös. A tér intimitása barátsá­gos, felüdülés az egész épület puritán, kis­sé sivár átlaga után. Amit azonban jól old a sok üvegfelület, a kerttel, a teraszokkal való kapcsolat következtében. De jobb bel­sőépítészeti, berendezési megoldásokkal még sokkal jobb lehetett volna... ● A RAM − belülről szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László ENTERI-ŐR

Next

/
Thumbnails
Contents