Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - FORGÓMORGÓ - Kelecsényi László: Lloyd – Duna – Odeon
Három neve is volt az idők során, ám ezen nincs mit csodálkozni. Akad olyan pesti mozi, amelyiknek több is akadt a sorozatos átkeresztelések folytán. (Például: Elit – Mesevár – Tanács – Szindbád – Kino.) Ami biztos, a címe: Hollán Ernő utca 7. A múlt század – a huszadik – harmincas éveiben rohamos fejlődésnek indult az Újlipótváros Nagykörút, Váci út és Dráva utca által határolt területe. Déry Tibor éppen ebben az időszakban kezdte írni A befejezetlen mondat című regényét, amely ennek a városrésznek akkor még kietlenül sivár környezetében indul. A 25.113-as helyrajzi számú üres telken 1936-ban kezdődött az építkezés. Hofstätter Béla és Domány Ferenc voltak a tervezői a ma is ott álló ötemeletes, Bauhaus-stílusú lakóháznak. Az első kapavágásoknál még nem esett szó moziról. Ám azért vannak a tervek, hogy átalakítsák őket. 1937. október 7-én meg is nyílt a filmszínház a bérpalota földszintjének és udvarának beépítésével, hiteles források szerint a Hangya cég befektetéseként. A sietősen kiépült városnegyed új vetítőhelye először a Lloyd nevet kapta. A létesítményről még a néhány évvel később megjelent első magyar Filmlexikon (szerk.: Castiglione Henrik és Székely Sándor ) is beszámolt: „A 490 személyes gyönyörűen berendezett mozgószínházat a Lipótváros Mozgókép Rt alapította 1937-ben. Az Rt igazgatósági tagjai Balogh Elemér, Láng József, Marek Lóránt és Steingasser Pál voltak.” A gyönyörű berendezés dacára az új magyar filmek bemutatói elkerülték ezt a helyszínt. Korabeli programokat lapozgatva nem találunk a nevére – az Uránia, Corso, Royal Apollo, Omnia annál többször szerepel a listákon. 1942-ben, 1945-ben, majd 1949-ben újra meg újra átkeresztelték a mozit, a történelem széljárásához igazodva. Amikor a második világháború utáni meglehetősen rövid, alig hároméves demokratikus korszakban szétosztották a vetítőhelyeket a nagy politikai pártok között, a szociáldemokraták kezére jutott. Nem sokáig. A beköszöntő államosítás véget vetett mindenféle nyitottságnak. A Dunában – maradjunk ennél a névnél – csak a tető maradt nyitott. Ezt az építészeti megoldást akkor már alkalmazták egy-két helyen, fölemelhető vagy széthúzható mennyezeti felülettel (lásd Scala-Szikra, Savoy-Ságvári-Vörösmarty). Lloyd – Duna – Odeon Kelecsényi László 20 BUDAPEST 2012 november FORGÓMORGÓ
