Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - PEST-BUDA PAPÍRBAN - Bedő József: Háromkrajcáros ritkaság
Az eddig bemutatott papírrégiségeken általában ábrázolták is Pest-Budát. A mostani írásunkhoz mellékelt értékjegynek ez a darabja inkább történetiségében és ritkaságát tekintve érdemel figyelmet. A gyűjtők körében is jobbára csak hallomásból ismert, 1849-ben kibocsátott három pengő krajcáros pesti szükségpénz remélem, kiérdemli olvasóim érdeklődését. A szükségből kiadott pénz korlátozott forgalmú helyettesítő. Megjelenésének oka történelmi-gazdasági, s ezen belül mindenkor rendellenes viszonyokról árulkodik. A közforgalmú pénz elégtelensége miatt (például háborús elszigetelődés) vagy a gazdasági válságokban a papírpénzek értékvesztése és a fémpénzek anyagának felértékelődése (és eltűnése) miatt került forgalomba. Hatósági vagy magán kibocsátója fizetésképpen visszafogadta, beváltásakor adta ellenértékét áruban vagy más fizető eszközben. A magánkibocsátó kereskedők és vendéglátósok számára számos más előnyt is jelenthetett a szükségpénz. Reklámhordozó, vevő-visszahívó, készpénz-felszabadító, illetve az általában igen egyszerű kivitelezésű papírdarabka elvesztéséből származó bevételt hozó szerepét nem kell megmagyarázni. A most bemutatott nyomtatvány története eltér társaiétól. Ambrus Béla , az első magyar szükségpénz-katalógus szerzője derítette fel, miért számít igazi ritkaságnak ez az 1849. július 4-i dátummal keltezett, három pengő krajcáros pesti szükségpénz. Az országos aprópénz-hiány akkor érte el tetőpontját Pest városában, amikor a kormány Debrecenbe menekítette a bankógyárat. A Városi Tanács átírt az álladalmi rendőrségnek, hogy a „helybeli mesterek azon aggodalmaikat nyilvánítják a hatóság előtt, miképpen számos segédeiket a hét végével apró pénzjegyek hiánya miatt kielégíteni képesek nem leendnek”. Hecken ast mint képviselőtestületi tag az eltűnt aprópénz pótlása céljából javaslatot terjesztett elő váltójegyek kibocsátására, ezt a közgyűlés el is fogadta. A menekülésben levő kormány is helyeselve jóváhagyta. A minisztertanács utasította a várost, hogy „váltópénz hiányán segítendő, nyomasson 500 ezer frt. erejéig 1, 2, 3 és 6 krajcárról szóló váltójegyeket”. A nyomtatás kivite lezésével a javaslat beterjesztőjét, Heckenastot bízták meg. Ő letette az esküt, és azonnal hozzáfogott a munka megszervezéséhez. Falragaszok hirdették a kibocsátást, váltóhivatalok felállítását. Közben azonban megjelent a városban Haynau s az osztrák hatalom. A nyomda lefoglalásakor 3000 frt. értékű 3 krajcáros váltócédulát, továbbá a még ki nem nyomtatott 6 krajcáros kőlapját elkobozták. Bár a szükségpénzt Pest város hatósága adta ki, Heckenastot is perbe fogták. „Az egész, amit belőle nyomtatott, elfért egy kis táskában, de a cédula-kibocsátás bűnügyének perirataival megtelt egy szekrény. Egy hétig tartott a nyomtatás és annak elkészülte, a per ellenben, amelynek fővádlottja Heckenast, 5 évig tartott. Végül is felmentették”. Az Ambrus Béla katalógusában említett két ismert példány mellett is csak további két példány – közte az illusztrációként itt bemutatott – került elő eddig. ● 19 BUDAPEST 2012 november Háromkrajcáros ritkaság Bedő József PEST-BUDA PAPÍRBAN
