Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - HOGYÉ AGGYA? - Szántó András: Van (piaci) élet a külvárosban is
A piac nekem elsősorban azt jelenti, hogy nyüzsgő emberek sokasága keresgél, válogat, bizonyos fokig mindenki „ínyeskedik” az árusok és a kínált termékek között. Vannak természetesen, akik csak „kényeskednek”, akiknek semmi sem jó, akik összefogdossák a gyümölcsöket, megnyomkodják az őszibarackokat, és még a fej hagymákat és krumplikat is megfogdossák (ez utóbbi tapogatódzás nekem teljességgel érthetetlennek tűnik). Másrészt a piac, az „agora” ősidőktől fogva a társadalmi kapcsolatok egyik fontos színterét is jelenti. Jóleső találkozások történnek itt régi ismerősökkel, és izgalmas ismerkedések érdekes emberekkel, akikkel másutt nem nagyon futhatunk össze. A sorban állás közben a csirkésnél dicsérjük a remek szárnyas-részeket, majd egy perc múlva eljutunk vadidegen emberekkel a „ki mit főz belőle” és a „hogy szokta csinálni” témákig. Nagyon gyorsan kiderül, hogy ki hol született, melyik táj jellemzőit tanulta a mamájától, és mit szeret enni a férje a legjobban hétköznap, vasárnap és jeles ünnepeken. Szervezett rumli Vannak sokan, akik keresztül-kasul száguldoznak a piacon és hasonlítgatják az árakat. Nagyon kevés közülük azonban az olyan háziasszony, aki csak a legolcsóbbat vásárolja. A többség – a feleségemmel együtt – az „ár-érték arány” alapján választ, anélkül, hogy ennek tudományos közgazdasági értelmével tisztában lenne. A „legolcsóbb” kategória a piacon úgy működik, hogy keressük a legszebb áruk legolcsóbb változatát, s ehhez nagy tapasztalatra van szükség. A zöldborsónak például kicsit sárgás a szára, akkor már hiába 300 forint, ha kicsit arrébb 400-ért aznap reggeli szedést, kövérebb szemeket és kedvesen mosolygó nénit találunk. A piac valójában egy jól szervezett rumli, ahol kiválóan el lehet tölteni egy-két órát anélkül, hogy észrevennénk az idő múlását. A barátságos beszélgetés az árusokkal éppúgy hozzátartozik a vásárláshoz, mint egy szendvics vagy lángos elfogyasztása, sok nagyszerű alapanyag látványától felcsigázott gyomrunk sürgető kívánságának eleget téve. Kispest Az igazi piacokat tehát a városközponttól kijjebb, a külsőbb kerületekben kell keresnünk. A Kispesti Nagypiac nagyon sok termelőt vonz, és az új épület mellett megmaradt a régi bódésorok romantikája. Már régen fenyegeti ezt a részt is az átépítés, de (szerencsére?) eddig nem volt még rá pénz a kerületben. A bódékban nagyszerű húsosok dolgoznak, halas és mézesbolt, remek csirkés üzlet állandó sorban állással és a savanyúságosok a hordóból árult káposztával meg mindenféle vegyes savanyított csemegével. Vannak még privát tejesek a különleges ordáikkal és füstölt sajtjaikkal. És persze a zöldség-gyümölcs-birodalom nagyon sok kereskedővel, akik között ritka az eltérő kínálat (hisz az áraikat is egymáshoz igazítják, mert felte-8 BUDAPEST 2012 november Gyümölcsárus a kispesti piacon Van (piaci) élet a külvárosban is Szántó András De még mennyire! Sőt azt hiszem, az igazi mára igencsak kiszorult a városközpontból. A Nagycsarnok szinte Budapest akkori mértani közepére épült, és az ellátási funkciója is meghatározó volt. Ma idegenforgalmi látványosság lett a Parlament és a Gellért fürdő között. Az igazi gasztronómia a város széle felé haladva kezdődik... HOGYÉ AGGYA? Gyümölcs- és zöldségkereskedő a lőrinci piac Üllői úti oldalán
