Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Piros, fehér, zöld
Apró, de nem elhanyagolható epizódot átugorva a történetben (államosítás): a villát a háború után többé-kevésbé helyreállították, s hogy az új kor kéznyoma se maradjon ki a művészeti könyvekből, többször átépítették, hogy végül ötvennyolcban modernkori nyugalomra leljen, a konzerviparban utazó Hungarofruct vegyesvállalat költözhetett falai közé. Az új gazda – nomen est omen – sikeresen bonyolította üzleteit, s minden nosztalgikus elhajlást mellőzve irodaházként használta a villát, amely aztán kilencvenben a Pénzügyőrség tulajdonába került. Ők sokkal átéltebben kezelték új ingóságukat, mint elődeik. Felmérve a lehetőségeket, valamint szembesülve a múlttal, megalapították a Pénzügy- és Adózástörténeti Múzeumot, melyhez rövidesen csatlakozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is. Az ősmúzeum 1930-ban nyitott a hajdani Fiumei úti határőrlaktanyában, az ötlet az egyik lelkes főfelügyelő, Bittermann Béla nevéhez fűződik. Az állandó gyűjtemény rövidesen Európa-szerte hírnevet szerzett magának (például: csempészeti módszerek bemutatása fiatal pénzügyőrök részére). A történet ma már sajnos csak szóval mondható el, mivel a referenciatárgyak nagy része elpusztult, a megmaradtak és a hozzájuk gyűjtöttek viszont jelenleg is megtekinthetők. A múzeum különös gonddal szervezi tevékenységét, és minden szakmai lehetőséget megragad, legyen az nappal, éjszaka vagy délután, hogy programjain keresztül láthatóvá tegye gyűjteményét, és az annak otthont adó Schiffer-villát. Ezúttal szecesz szió-előadással indul a nap, a kicsiknek azalatt rajzolás az üveges fogadóteremben, másokat fölvezetnek az emeletre, ahol néhai mérnök úrék visszavonultak egy-egy kies napon, s aki akar, leülhet az ovális ebédlő asztalához, vagy elmélázhat az oldalt megbúvó erkély újkori légkondicionáló-dobozainak láttán; pincétől a padlásig foglalt és foglalásra váró helyiségek sorakoznak. Az utólag rá- és hozzáépített szinteket jobb, ha elfelejtjük, viszont az egyik kies fülkében dédelgetett tárgyat őriznek: egy vámos-motorbiciklit, amelyet a Pénzügyőr Zenekar egyik sokoldalú zenésze néhány évvel ezelőtt kedvtelésből felújított (pirosból zöld). Aki mindezen szegleteket rendben bejárta, annak következhet tárlatvezetés a földszinten, mely az egykori nyugdíjas dolgozók jóvoltából új szerzeményi kiállítással bővült. Az első teremben a legrégebbi relikviák láthatók: a Császári és Királyi Pénzügyőrség német nyelvű jogszabálykönyve, néhány Mária-Terézia pátens-leveleiből, egy kötet Österreicher gebransch Zolltarif, ami az adó és a jövedék szempontjából tárja a látogató elé az abszolutizmus rejtélyes államszervezetének működését, továbbá egy öreg ismétlőpuska és az igen népszerűtlen, a jövedéki adókat kíméletlenül behajtó Bach-huszárok egyenruhája, amely sajátos kettősséggel bírt, hiszen a kabát magyaros motívumai mellett/felett /ellenére a fejfedőt kétfejű sassal díszítették. De hogy egyensúlyban maradjunk: a magyar nyelv hivatalossá tétele után megjelent anyanyelvű jogszabályok és évkönyvek is kiállíttattak. A második termet különös gonddal rendezték be. Mivel a trianoni ország-szakadás alapjaiban megrendítette a vámszerveződést, a húszas évekről inkább a változatos történetleírások beszélnek, s egy-egy főtisztviselői Bocskai-atilla, egy főhadnagyi atilla és pantallója, egy írógép és néhány sárgult levéldarab mutatja, hogyan értékelték összezsugorított lehetőségeiket a belül maradtak. A harmadik terem sem szűkölködik különösképp: látható benne a Matievic-rendszerű hordómérő táblázat egy példánya, egy aprólékos gonddal megírt pénzügyőrnapló, továbbá kiviteli gyümölcsfajtáink listája, bizonyos Jellen György vámszedő esküokmánya és kézi-aláírásos életrajza. A legnagyobb érdeklődést többnyire a határon átcsempészett tárgyak keltik: kígyóbőr, szarvasagancs, állatméregből nyert gyógyszerek és sikeresen elcsípett, szellemtulajdonú tárgyak: festmények, könyvek, esetleg ékszerek. Persze az időközben csatlakozott Adózástörténeti Gyűjtemény sem akar lemaradni, és a vitrinek dokumentjei részletes beszámolót közölnek Szent István tól Rákosi ig, az Aranybullától a Hitelig, és az adózás nélküli új mechanizmus korán át napjaink közteherviselésének fejlődéséről (vö: vagyonalapú fejadó, füstadó és subsidium Mátyás korában). A látogatók minden kérdésükre választ kapnak, miután már könnyedén megy a játékteszt kitöltése, sajnálkoznak a magyaros színezetű szecesszió kitalálója, Lechner Ödön egykori kegyvesztésén, mi után az udvar mellőzte őt és a népművészet motívumok jelenlétét. A résztvevők telve a látottak-hallottakkal, az esti órákban a földszinti fogadószalonban kialakított kisszínpad előtt foglalnak helyet egy kis házi muzsikára. A ház ura bizonyára örömét lelné benne, játszik a Vám- és Pénzügyőr zenekar, műsoron: Schubert, Erkel, Kálmán Imre, Webber, Hidas Frigyes, Glenn Miller, Frank Sinatra, és esélyes, hogy felhangzik a Nemzetközi vámhimnusz és induló is. ● 7 BUDAPEST 2012 november
