Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Piros, fehér, zöld
A földszinten: hall, ebédlő, kisszalon, nagyszalon, öltözőszoba, reggeliző szoba, dolgozó. Az emeleten: fürdőszobák, hálószobák, gyerekszobák. Az alagsorban: házmesterlakás, konyha, játékterem (biliárdszoba), valamint légfűtés, étellift – utóbbiak közül egyik sem maradt fenn (de nem azért, mert leesett). Ugyan kinek jutna eszébe, hogy mindezek nem egy villa alkotóelemei, hanem a vámosok egyik irodaháza, benne a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeummal, a fogadóteremben egy hatalmas Kernstokkal, kicsit arrébb egy Kisfaludy-Stróbllal. Piros-kék-sárga-zöld fényt köz vetítetnek az ablaküvegek, van okuk rá: a tervező épp úgy tájolta az épületet, hogy a délután napsütése átszűrődjön az ólomüvegen. Kissé hosszabb utat kell megtenniük a sugaraknak, mert a városi házat a kertben rejtették el, jó pár méterrel beljebb az utcafronttól, mégse hallatszódjék be napestig a lovak patázása, a tejes, a jeges óbégatása, a kéregvasút dübörgése; a megrendelő pontosan tudta, mit szeretne otthonában: elsősorban nyugalmat, s azt, hogy minden mindennel harmonizáljon – kerül, amibe kerül. Schiffer Miksa vasútmérnök és me cénás mindezt nem bízta a véletlenre (de saját magára sem), s villája tervezésre nem mást kért fel, mint egyebek között a Gresham-palota és az Árkád-bazár elfeledett építészét, Vágó József et (akinek végül legje lentősebb művei körébe lépett az épület). A házban a tízes évektől éppen negyvenötig élt a Schiffer család, az idők folyamán további hangulatjavító intézkedéseket téve. Bal felől a hall oldalfalát a tizenháromszor kilenc és fél méteres ólomüvegfal és egyben kép alkotja, mely az elveszített ideális világról mesél, a másik falat pedig egy életnagyságú Schiffer-pannó borítja; mindkettőt a korabeli mecénás által méltón felkarolt Kernstok Károly készítette. De az eredeti berendezés része volt a carrarai márványból faragott virágmedence nőalakkal, és egy márványkút (mindkettő Fémes Beck ), plusz egy férfiakt Kisfaludy Stróbltól, valamint több olyan festmény, amely később a Nemzeti Galériába került (Rippl-Rónai, Grünwald stb.). A bútorok közül ma már csak a gyöngyházintarziás tálaló bátorkodik utalni a régi idők otthonainak mihaszna enteriőrjére, a többi sorsát a háborús bombázások elintézték, s tették porrá egytől egyig. A rombolás viszont nem tudott mit kezdeni a berakott nehéz faajtókkal, az SM-monogramos kulcspajzsokkal, a Zsolnay kerámiával, a kovácsoltvas erkélykorláttal, a márványpadlóval, és a múlhatatlan rajongással, amit a szecesszió váltott ki a kései utódokból. Piros, fehér, zöld szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László A gyökerek István király koráig nyúlnak vissza, amikor is elrendelték a tized begyűjtésének kötelezettségét, majd az Aranybullában szigorúan előírták az adókötelezettséget, később pedig bevezették a határvámot, a nyolcvanadot, amelyet idővel harmincadra növeltek. A határok állandó változása (a három része szakadástól kezdve a kiegyezésig, majd a hat részre szakadásig) az adó- és vám-bevétel akárhogy is, de biztos pénzforrást jelentett működtetői részére. A köréje épített infrastruktúra néhány tárgyi emléke fennmaradt az idők folyamán, s a lelkiismeretes vámosok önálló múzeumukban állandóra kiállították azokat, sőt, bemutatásukra a Schiffervillában időről-időre kedélyes délutánokat rendeznek, érdeklődők számára. 6 BUDAPEST 2012 november
