Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - Kocsis László: Róma csatát vesztett Camponánál?
esetén már aktív védelemre is lehetőséget biztosítottak a védők számára. A védelmi képességet növelő további intézkedések sorába tartozott a megközelítést akadályozó, a falak előtt húzódó árokrendszer átalakítása. A 333-ban bekövetkezett szarmata pusztítás után a tábor helyreállításakor ismét jelentős átépítéseket és megerősítéseket hajtanak végre a téglalap alakú, 178 × 200 méteres erődön. Ekkor elzárják, bástyává alakítják a rajta átvezető főutat, a via principalist átengedő két főkaput. A korábbi, félkör alakú saroktornyokat nagyobb méretű, az oldalazást, az aktív védelmet még jobban segítő, legyező alakúakká építik át. Helyőrsége a 4. század folyamán egy dalmáciai lovasezred, az equites Dalmatae. Az erőd körül a hadsereget kiszolgáló személyzet, a családtagok, mesteremberek települése, valamint a településhez kapcsolódó temető jött létre, nagyjából annak építésével egy időben. Tervek és feltárások A sok évtizedes szünet után 1995-ben újraindult kutatás célja számos, addig megválaszolatlan kérdés megoldása volt. Egyúttal megfogalmazták a koncepciót, ami Dél-Budapest turisztikai integrációját volt hivatva előkészíteni és megvalósítani. Az egykori híradás szerint „az egyesített Város északi kapuja, Aquincum, polgárvárosával és legio táborával, a több mint száz évre visszatekintő múltjával már fogalommá vált a budapestiek és az ide látogató külföldiek szemében egyaránt. Mindeddig hiányzott azonban a Város déli kapujának a köztudatba történő integrálása. Ezért Nagytétényben a Kastélymúzeum mellett a római kori Campona castellum helyén, a Város déli kapujában a Magyar Nemzeti Múzeum és Budafok-Tétény, Budapest XXII. Kerületének Önkormányzata Campona Régészeti Park kialakítását kezdte el.” Ennek az ezredvégi elképzelésnek megfelelően a XXII. kerület is elkészítette Részletes Rendezési Tervét, körvonalazva és ütemezve az erőd és környezetének fokozatos átalakítását egy olyan kulturális központtá, amely tényleg a fentebb említett célt szolgálta volna. A Száraz-Rudnyánszky kastély egykori gyümölcsöskertje alatt megbúvó, csaknem bolygatatlan római kori erőd régészeti-történeti parkká, oktatóközponttá alakítása azonban mind a mai napig csak tervezet maradt. A korábbi kutatások a castellum erődítményeire (árok és sáncrendszer, védőfalak, kapuk és tornyok) összpontosítottak, alig érintették a tábor belső épületeit, ezek szerkezete 1995-ben csaknem teljesen ismeretlen volt előttünk. Annak ellenére mondjuk ezt, hogy tudjuk: a római kori hadi építkezés bizonyos szabályszerűséget mutat. Ha vannak is helyi sajátosságok az erődök megjelenésében, főbb vonalaikban megegyeznek egymással. Ilyen elv például a római harcmodor felsőbbrendűségét is jelző, a korábbi és a későbbi korszakokkal ellentétben sík terepen történő építkezés. Ekkor az erőd még tábor, szálláshely funkcióját tölti be, és a csatákat a táborok előterében, nyílt terepen vívják az ellenfelek. Ezt a több száz év római tapasztalatát tükröző szemléletet a 3. század második felében a nagy tömegben támadó lovas népek zúzták szét, arra kényszerítve a római hadvezetést, hogy a gyalogos harcmodorhoz alakított táboraikat védhető erődökké alakítsák át. A tábor falsíkjából addig ki nem ugró oldal- és saroktornyokat a fal síkja elé szélesítve megnövelik, ezáltal lehetőség nyílik a falat ostromlók oldalról történő támadására, az aktív és hatékony védelemre. Az erőd korábbi szálláshely funkciójából maradt fenn a derékszögű úthálózat kialakításának az elve: a limes-út táboron átvezető szakaszát mindig via principalisnak hívták. Ez az út az erődöt mindig a porta 3 BUDAPEST 2012 november fotó: Dabasi András Zsák utcai éremkincslelet – részlet
