Budapest, 2012. (35. évfolyam)

10. szám október - Horváth Júlia Borbála: Hol járunk, hol nem járunk

is, a hétköznapokon megbúvó üzletek erő­re kaptak: fotótörténeti- és hangszerkiállí­tás, archív- fényképezőgép bemutató, ék­szerek, japán bronz- és art deco tárgyak és minden-korabeli bútorokból összeállított prezentációk, sőt: könyvdedikálás szerepel a programok között. Nem utolsó sorban a közönség karikatúraportrék nézegetésével és készítésével szórakoztathatja magát, mi­után az árnyékos lombok alatt lepihenhet, kinek nehéz a lába: egyedileg festett lócák szegélyezik a fő sétányt, kicsi, nagy nem mehet el csak úgy mellette; alul megvan a kutya, hacsak nagyuraságában időben föl nem kéredzkedett. Az úttestre telepedett kávéház-hangu­lat mindenkit magával ragad, jól esik cél­talanul, üzlettelenül, érdek nélkül és csak igazán nagyon kicsike panaszkodással szürcsölgetni, sokkal inkább össze-vissza beszélni, hadonászni, cigire gyújtani, elvég­re a szabadtér mindenkié, a szó elszáll, aho­gyan a füst is. A pincérek szinte elégedet­ten legeltetik szemüket a vendéganyagon, játsszuk azt, hogy mindig ennyien vagyunk, bármely év- és napszak legyen is, soha ke­vesebben ne jöjjenek, de tényleg. Persze, tudjuk, az idő, a rohanás, a hőség, hideg, az eső, a gyerek, a munka, a szabadság, a miegymás a hibás, mert miattuk mindig éppen az marad ki, hogy végre beüljünk valahová; Mr. Smith heti- rendjében bezzeg két esti pub-látogatás évtizedek óta fixen szerepel. És galéria, és színház, meg cine­ma, performance, egyszóval mindenféle, ami biztosan meg nem art (sic, sorry!), de miért is ártana meg? Na, de nemcsak pasz ­szív kellemből áll a világ, hanem kalandból, pontosabban az említett kalandtúrából is, melynek útvonalát/kérdéseit Török And­rás állította össze – egyben az arra járókat szorgalmas részvételre invitálja. Az első pontnál szeme sem rebben a született pestinek: még hogy melyik utcá­nak változott a legtöbbet a neve... Keresz­telőkből aztán kivagyunk, látszólag napi rutinból megoldható, elég csak egy életen át a környéket róni, s ráhibázni, hogy a Ba­laton, a Balassi, az Andrássy, vagy a Falk Miksa-e a legnagyobb kaméleon? (Helyes válasz: „a”) Második kérdés, melynek elő­kérdése lehetne, hogy ki a leg-budapes­tibb író? (Krúdy, Mándy, Örkény? stb.). A bonyodalmak elkerülése kedvéért leszö­gezendő, hogy ezúttal Lengyel Péterről lesz szó, s keressük a választ arra, hogy mi volt a Macskakő című regény szerzőjé­nek egyik különleges foglalkozása? Talán tűzoltókészülék-ellenőr? Vagy patkány­méreg-kihelyező? Gázlámpa-gyújtoga­tó a Várban? Netán a körúti villanyújság szerkesztője? (Igen.) Harmadik: mi volt a Valero gyár terméke? Ecet, selyem, posz­tó, gyufa? Négy: Miért hívják macskakő­nek a macskakövet? Az elnevezés csupán a népnyelv kedvelt kifejezése lenne? Eset­leg a macskák kedvelt sütkérező helyéről kapta? Vagy azért, mert hat oldala van, mint amennyi élete a közmondás szerint a macskáknak? (Hat vagy hét, mindegy is, figyelemreméltó lehetőségek.) Vagy (!): azért, mert a sok járkálástól elkopott fe­lülete görbe lett, mint a macska háta. Na, de a segítésnek is van határa, tessék szí­ves lenni egyedül kitalálni, ihletért pedig elsétálni a Stollár Bélába, ahol oly kicsiny a forgalom, hogy zavartalanul nő a fű az úttest bazaltkockái között; abban is van azért valami... S folytatódik a sor további passzusokon át, például: mit jelent a barista (nem összekeverendő a bárisnyával), miért járt Kádár több alkalommal is a Falk Mik­sában, i-vel vagy ypszilonnal kell-e írni a Szalai Cukrászda nevét , továbbá melyik évi állapotot vették alapul a Margit-híd felújításánál, és adott fotón a Biarritz, a Lloyd Palota vagy a Fehér Ház látható-e (dehogyisnem Budapesten járunk), és vé­gül, hogy vajon melyik tömbben található Lipótváros legnagyobb kapuja. A megfejtéshez segítséget további sétaút adhatja, közben a zenekarok fölpakolnak, behangolnak, kigyúlnak az esti fények, a bekészített pulóverek is végre szóhoz jutnak, régi- és új ismerősök jóleső fárad­sággal huppannak a legközelebbi fotelba. Akinek sikerült kitölteni a kalandtúra-kér­dőívet, nyereményéért járul, rövid eszme­csere az alkotóval, és egy rövid kávé még mindenképpen belefér az estébe, majd megállapodnak a következő randevú mi­kéntjében: uszkve három hét múlva veled ugyanígy, találkozzunk a nyitott műtermek délutánján! ● 21 BUDAPEST 2012 október

Next

/
Thumbnails
Contents