Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - Daniss Győző: Sorsfordulók, lapfordulók
Hihetetlennek vélhetnénk, pedig igaz: 1849 októberében a magyarul olvasók pest-budai napilapból nem tudhatták meg, hogy október 6-án kivégezték Batthyány Lajos t és az aradi tizenhármakat. Azokban a hetekben a városban ilyen újság nem jelent meg. Mindössze másfél évvel azután, hogy a Tizenkét pont elsőjeként azt nyomtatták Landerer és Heckenast nyomdájában: „Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Csak hát a szerkesztőségek életében és ennélfogva a lapok hasábjain nemcsak március 15-én, hanem utána is érezhető volt, hogy – a Pesti Hirlap 1848. december 31-iki száma cikkírójának szavával – „az események uralma jött folyamatba”. És esemény volt bőven. Hiszen sem addig, sem azóta nem volt még olyan kétesztendőnyi históriája Budapestnek, mint 1848–1849, amikor négy érdemi hatalomváltás osztotta öt „kiskorszakra” a nagyobb távlatból szempillantásnyi időtartamot. A negyvennyolcas március idusa, a következő év januárjában az osztrák csapatok bevonulása, áprilisban-májusban Pest és Buda visszavétele, majd a forradalom kormányának másodszori távozása a város mindennapjait többé-kevésbé, a politikai viszonyokat pedig meghatározó mértékben változtatta meg. Szépnek ígérkezett a jövő A sorsfordító márciust az újságokban általános – többnyire őszinte, esetenként inkább csak színlelt – öröm fogadta. Legföljebb hangsúlykülönbségek akadtak. A korábban a leginkább Széchenyi elvei hez közel álló Jelenkor ezt írta (48. 03. 19.): „Mit ezelőtt csak néhány nappal is a’ legnagyobb optimista sem mert remélni, perczeinkben teljesülve van... E’ tudat olly érzelmeket ébreszt lelkünkben, mellyek teljes értelmezésére nem találunk nyelvünk szótárában szavakat.” Az irodalomközpontú Életképek nem hazudtolta meg addigi színes stílusát (48. 03. 19.): „A’ mennydörgés azt mondja: le térdeidre ember, az Isten beszél. A’ népszava is megdördült és mondá: föl térdeidről rabszolga, a’ nép beszél.” A nagy múltú, konzervatív, az országgyűlések idején több munkatársát Pozsonyban állomásoztató Budapesti Hiradó tartózkodó volt (48. 03. 18.): „Mi csellengők nem leszünk, de nem is fogunk nyargalózni az ismeretlenben... Biztositsa a kormány azon nagyobb szabadságot, rendet, nemesebb erkölcsöket, miket amaz uj intézetek feltesznek és bennünk találandja legszilárdabb támaszát.” A hajdan Kossuth alapította, ellenzéki-li berális Pesti Hirlap őszintén ünnepelt (48. 03. 18.): „Martius 16-kai éjjel Budapest utczái kivilágitási fényben usztak. Nagyobb vendég tiszteletére ez még nem történt, s nem történik soha. Mi után olly régen epedt annyi hő kebel – végre megérkezett a sajtó-szabadság arany kora!... A nép éjféltájig sürün hullámzott az utczákon.” A konzervatív-klerikális Nemzeti Ujság óvatosan lelkendezett (48. 03. 16.): „Mi lel künk legmélyebb mélyéből üdvözöljük... a 12 pontot, mellyeket esteli 41⁄2 órakor az összes városi tanács és a választott polgárság magáévá tett...Éljen a haza! Éljen a király! Éljen annak hovaelőbb felelős kormánya! Éljen az országgyülésének egy testté, egy lélekké egybeforrott hazafisága!!!”Az új lapok kö zül a március 19-étől megjelenő Marczius Tizenötödike indulatosan oda is szúrt a Nemzeti Ujságnak: „A Nemzeti Ujság, ha eddig látott számaiból itélhetünk: a feketéből rögtön fehérré változott – a conservativ lap átugorva a közbeneső árnyazatokat egészen radical szellemü lett!... Mikor volt őszinte a Nemzeti Ujság: most vagy akkor?... A Nemzeti Ujság ugy beszél, mintha eddig azért lett volna conservativ, mert Censora volt, s most azért radical, mert a sajtó szabad.” A forradalmi ifjak lapjának tudott türelmetlen Marczius Tizenötödike egyébként alig egy hónappal a miniszterelnök kinevezése és öt nappal(!) a kormány Pestre költözése után máris kifakadt (48. 04. 19.): „Mi bárkikkel, bármellyik párthoz tartozókkal Sorsfordulók, lapfordulók Aki titokban haltak meg Aradon Daniss Győző Október – úgy ahogy van – a gyász hónapja a magyar hagyományban. Illik is az ősz nyitányához ez az általános hangulat (amit manapság már fílingnek nevez a közönség és a sajtó, a média, ha egyáltalán.) S hol lehetne pontosabban lemérni hangulatunk folytonos hullámzását, mint történelmünknek azokban a korszakaiban, amikor nagyon felgyorsulva peregtek az események, s pontosan látni az örök megfelelési kényszert a sajtómunkások, a lapkiadók körében? Íme: a mutatvány. Ha tetszik: példabeszéd. 7 BUDAPEST 2012 október A Pilwax a forradalom napjaiban
