Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - Daniss Győző: Sorsfordulók, lapfordulók
találkozunk össze, azok minnyájan panaszkodnak a ministerek ellen. A panasz, a vád egy, de az nagy és elhatározó: a tétlenség... ez a legsulyosb vád, mit kritikus időben egy ministerium ellen emelhetni.” Az év végéig Pest-Buda a hatalmat illetően jobbára a forradalom városa volt. Se szeri, se száma a fekete-sárga helyébe függesztett nemzetiszínű zászlóknak, a kétfejű sas helyére tett nemzeti címereknek, esténként a gyertyáknak, fáklyáknak. A könyvesboltok kirakataiban a forradalom politikusainak frissiben kőre rajzolt, rézbe metszett arcképei sorakoztak, a Landerer-Heckenast nyomdáról nevezetes Hatvani utcát Szabadsajtó utcára keresztelték át. A lapok vagy legalábbis a lapok egy részének addigi, a forradalom mellett cikkező gyakorlata azonban hamarosan változni kezdett. Részben a kormányzat tapasztalatlansága, valóban meglévő határozatlansága, részben a császári csapatok megjelenése és előnyomulása miatti csalódottság (vagy éppen némely szerkesztő ebben való reménykedése) egyre szaporábban sorjáztatta a kormányt – akkori nevén: a „ministériumot” – bíráló írásokat. És ezek ellensúlyozására sem a június 6-ától megjelenő hivatalos lap, a Közlöny, sem a július elején induló Kossuth Hirlapja nem volt elegendő. Ráadásul a hadi helyzet romlása miatt a Közlönyben a rendeletek, hivatalos közlemények mellett olyan publicisztika típusú írások jelentek meg, amelyek a kormány szemszögéből erősen szépítették – valójában: torzították – a valóságot. Sokakat felháboríthattak az olyasféle írások is, mint amilyen például Kossuth Hirlapjának Fővárosi ujdonságok rovatában látott napvilágot (48. 10. 27.): „Nemzetgyülésünk egyik tagjának, a derék kővárvidéki képviselő Buda Sándornak fejére Urbán 40 darab arany jutalmat tett, ha élve, 20-at, ha halva adják kezébe. Ma pedig Buda Sándortól olvasunk egy hirdetést, mellyben ő annak, ki Urbánt leszurja (a mellett, hogy a végrehajtó ezzel a haza iránt tartozó legszentebb kötelességét teljesiti), 100 darab aranyt ajánl... Fogadja e tettéért nyilvános köszönetünket a képviselő Úr, s isten adja, hogy a hirdetésnek mielőbb foganatja legyen, őt pedig tartsa meg sokáig a hazának, mellynek leghivebb fia gyanánt van szerencsénk őt ismerni.” Mindeközben ugyanakkor sokáig nem sérült a sajtószabadság. A megszűnő lapok jobbára közönség érdektelensége miatt hallgattak el vagy olvadtak bele valamelyik másikba. Igaz, néhányat – például a nyáron a Budapesti Hiradó helyébe lépett Figyelmezőt – decemberben mégis betiltott a kormány, formai okokra hivatkozva, valójában egyre erősödő kritikai hangja miatt. Fekete-sárga és piros-fehér-zöld Az új esztendő beköszönte gyökeresen megváltoztatta a pest-budai újsághelyzetet. A lapok némelyike – így a Közlöny, a Marczius Tizenötödike, a Nép Barátja, a Munkások Ujsága – követte a Debrecenbe kényszerülő kormányt. Mások, például év végén az Életképek maguktól hallgattak el, a Pesti Hirlapot pedig a fővárost 8 BUDAPEST 2012 október „...y ...y táblabiró úr számadása, mellyel ő saját magának szokott az elköltött idővel beszámolni. Bevétel: 24 óra. Kiadás: öltözködni, vetközödni, sarkantyus csizmát felhuzni, ugyanazt lehuzni, nyakravalót megkötni, órát felhuzni, bajuszt kikenni – 1 és 1/2 óra; reggelizni, a’ ministerelnök ablaka előtt elmenni, annak vagy ott van, vagy nincs, alászolgáját mondani – 1/2 óra; frizérnél ujságokat, pletykákat hallgatni – 1/2 óra; gyerekeket felpofozni, kik az utczán a’ Martiust árulják – 35 percz; a’ quartélyomtul a’ redoutig [ott tartotta üléseit az országgyűlés] menni és vissza – 1 óra 25 percz; a’ ministeri képeket sorra nézni az auslagokban [kirakatokban] – 2 1⁄2 óra; ebédelni és fogat piszkálni – 2 óra; várni, míg a’ bankót felváltják – 1/2 óra; beülni a’ kioszkba, valakit lesni, a’ ki nem jön, várni, míg a’ fagylalt elolvad – 1 óra; a’ Széchényi ligetben ácsorogni, muzsikát hallgatni – 48 percz; ő felségéért és magas családjáért reggel és este imádkozni – 12 percz; vacsorálni – 1 óra; várakozni, míg a’ kapus kinyitja az ajtót, csengetni és zakatolni – 1/2 óra 27 percz; lefekünni, imádkozni és alunni – 7 óra, összesen 20 óra 27 percz. Úr isten! hát a’ többi hova lett? Hova tettünk 3 órát és 33 perczet az ország öt forint ára idejéből? ... Ugy! Most jut eszembe. Negyedfél [azaz: 3 és 1/2] óráig ásitottam a’ redoutban. Három perczig mondtam azt, hogy »pártolom« és közbeközbe »halljuk«-ot kiabáltam: hogy el ne aluggyam.” (Életképek, 48. 08. 13.) Kossuth sajtóportréja A Charivari szerkesztőségi karikatúrája
