Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - Kő András: Tétényi út, ötvenhat
ször pungálták meg, alighanem vastag rémregény a kórtörténete, ha még megvan valahol a Tétényi úton. Idáig ez a história nem több érdekes sebészeti esetnél. De van még valami, ami hozzátartozik. Eltelt egy vagy két év, egyszer csak megjelent a „tankos” Jóska a kórházban, és Mátyus doktort kereste. A doktor nézte, vizsgálgatta és nem hitt a szemének, mert tényleg ő volt, de akkor már ismét hetven kiló fölött, szélesre húzott szájjal. Valamilyen egyenruha volt rajta. Akkor jött haza Moszkvából. Mint hőst vitték ki, akit az „ellenforradalmárok” sebesítettek meg... 2. November 4-én egy férfit vittek be a Kamaraerdő környékéről a Tétényi útra. Onnan jöttek be az orosz tankok, legalábbis az egyik irány ez volt. A férfi kenyeret szállított egy szekérrel, de leszorították az útról, a szekér felborult, bele az árokba. A tankok pedig jöttek. A szerencsétlen ember alsókarján átment a lánctalp. Belenyomta a földbe. Puha volt az út állaga, nem köves, de így is szörnyen összeroncsolta. Amikor bevitték a férfit a kórházba, az egyik orvos azonnal amputálni akarta könyök fölött, de az adjunktus nemet mondott, a férfinak ugyanis nem volt csonttörése. A lágy részeket teljesen lecsavarta a tank a csontról, és szét volt tépve a bőre. Amennyire lehetett, megpróbálták rekonstruálni, és drénnel lezárni. De a sérült néhány nap múltával arra panaszkodott, hogy nem nyílik ki a szája. Gyorsan alakultak ki a merevgörcs tünetei, annak ellenére, hogy ő is kapott tetanuszvédelmet. Azonnal amputálták, de már nem tudták megmenteni. 3. November 4-e után történt. Egy tíz-tizenkét év körüli kisgyerek az egyik nap puskával jelent meg a Tétényi Úti Kórház portáján, és a testvérét kereste. Azt akarta megtudakolni, hogy nem fekszik-e ott az öccse. Közölték vele, hogy nem mehet be, csak abban az esetben, ha a portán hagyja a puskáját. Ebből kis nézeteltérés kerekedett, de végül is megnyugtatták, hogy amikor majd elmegy, visszakapja a fegyverét. A gyerek egyre csak a testvére nevét ismételgette, közölte, hogy megsebesült, és meg volt győződve arról, hogy itt fekszik. De hamarosan kiderült, hogy nem volt ott. Az orvosok megpróbálták lebeszélni a gyereket arról, hogy kimenjen a városba. Kérték, hogy hagyja a fenébe a puskáját, maradjon közöttük, befektetik valamelyik kórterembe, és majd segít nekik. A gyerek elmesélte, hogy miért lett forradalmár. A lakásuk a Kamaraerdőnél volt valahol, ahová belőtte az oroszok. Éppen étkezett az egész család – reggeliztek, ebédeltek vagy vacsoráztak? –, s ott a szeme előtt halt meg az apja és az anyja. Két gyerek maradt utánuk: az egyik nyolc-tíz év körüli, a másik tíz-tizenkettő volt. Elhatározták, hogy megbosszúlják a szüleik halálát, forradalmárok lesznek. Valahol fegyvert szereztek, és a Bartók Béla úton, a körtér közelében lövöldöztek. Az orvosok mindent elkövettek, hogy a kórházban tartsák a gyereket, érveket sorakoztattak fel amellett, hogy amit tenni akar, annak nincs értelme. Akárhogy is van – mondta a fiú –, neki harcolni kell. Elbúcsúzott az orvosoktól, visszakapta a fegyverét, és kilépett az őszbe. Vajon megtalálta-e a testvérét? S vajon mi lett vele? ● A képek forrása: A szerző gyűjteménye 6 BUDAPEST 2012 október FIAT 1100-as mentõ szétlõtt szélvédõvel Sebesültekért indulnak a Markó utcából
