Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - PEST-BUDA PAPÍRBAN - Bedő József: Pénz helyett váltó
A pest-budai vonatkozású papírrégiségek bemutatását egy baljós nevű értékjeggyel, a váltóval folytatom. Évszázadokig változatlan közgazdasági szerepet játszott, amit csak az árnyékolt be, hogy gyarló emberek olykor tisztességtelenül használták fel és ki ezeket a többfunkciós „okiratokat”. A váltó eredetét a 13. századra teszik: ekkor már sűrűn jártak külföldi kereskedők olasz és francia vásárokra, de az utazás nem volt biztonságos. Pénzzel jönni-menni, pénzt küldeni veszélyes dolog volt. E mellett nemcsak államonként, de tartományonként, sőt városonként is különböző pénznemek voltak használatban, így aki útnak indult, ritkán vitte magával a „saját” pénzét. Amit felhasználásra szánt, letette egy bankárnál, az utalványt állított ki a célállomáson lévő ismerős elfogadó bankárhoz, aki aztán a fizetést helyette teljesítette. Az utalvány használata során kifejlődött szabályok jogot adtak a letevőnek, hogy ha az utalványozott bankár nem fizetett, akkor pusztán az utalvány alapján visszakövetelhesse a pénzét a kibocsátó bankártól. Később a szokásjogokat felváltották a helyi és állami szabályok (statutumok) és az egységes nemzetközi váltótörvény. A váltó legfontosabb közgazdasági szerepe – különösen a nemzetközi kereskedelmi forgalomban – a későbbiekben is a pénzhelyettesítés maradt.. A kereskedő, akinek más helyen volt hitelezője, adóssága kiegyenlítésére nem pénzt küldött, mert az drága volt és körülményes, hanem váltót vett a tőzsdén, amelynek alapján a rendelvényes hitelező behajtotta a váltó összegét. Még fontosabb szolgálatot teljesített ez a „papír” mint hiteleszköz. A rövid lejáratú személyes hitelek legnagyobb része váltón nyugodott. Kiállításának egyszerűsége, a gyors eljárások, a kifogásolás nehézségei a hitelek keresett biztosítékává váltak. De legkiválóbb előnye még a hitelezőre nézve is az volt, hogy ha neki magának a lejárat előtt pénzre volt szüksége, egyszerűen leszámítoltatta a váltót, és forgatmánnyal tovább adta. A váltó kezdeti formájában is megtalálható a kibocsájtó, a rendelvényes és az intézvényezett, a pénzt átvevő bankár, a pénzt letevő és a fizető bankár megnevezése. További kellékeit, amelyek nélkül hibás, illetve érvénytelen, a váltótörvény szabályozta. Ennek megfelelően alakult ki formája írott vagy nyomtatott kivitelben. Az állami és intézményi megrendelések mellett a nyomdák privát kibocsátások céljára is készítettek nagyon változatos kivitelű és díszítésű blankettákat. A betű- és klisékészítő műhelyek sok olcsó körzetéből és díszítő eleméből ösz szeállítva igen sok variációban jelentek meg. Ritkábban találkozhatunk képes és figurális, főleg kereskedelmi szimbólumokat tartalmazó díszítésekkel (Hermész, kerék, hajó). Magyar veduta díszítésű váltóblankettával gyűjtői tevékenységem során csak az itt bemutatott, 1845. november 12-én – valószínűleg egy váltóóváshoz jegyző által készített másolati példányként – kiállított darabbal találkoztam. Ritkasága mellett érdekessége, hogy a Lánchidat és a pesti oldalt ábrázolja. Köztudott, hogy a Lánchíd a kibocsátás évében még nem készült el, a díszítő illusztráció valószínűleg a terv ismeretében született meg. ● 9 BUDAPEST 2012 szeptember Pénz helyett váltó Bedő József PEST-BUDA PAPÍRBAN
