Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: Körjáték mindhalálig
Hogy miért törte a magyart – ezt Mikszáth Kálmán árulja el az epreskerti mester ha lála után két héttel a Vasárnapi Ujságban –, nem tudjuk. De azért összerakható a valószínű magyarázat. Huszár Adolf Szent jakabfalván született – ma és már régen Besztercebánya városrésze –, amely településről a 19. századi kézikönyvek nem mulasztják el megemlíteni: „tót falu”. Nem magyar tehát a nyelvi környezet. Húsz évesen pedig, miután az érchegyek világában kitanulta a vasöntő szakmát, majd Bécsbe vándorolt, és eredeti foglalkozását elhagyva a képzőművészeti akadémián vett leckéket szobrászatból, csupa németajkú mester segédje volt. A császárvárosból csak harminc évesen, 1871-ben költözött „haza” Pestre. Kedélyes, barátságos, ételre-borra nagy étvágyú, hatalmas termetű, bivalyerős férfiú. Iszonyatos súlyokat emel, elvégre monumentális alakokat formáz, medvetalp méretű kezében mégis gyönyörűen szól a törékeny hegedű: mert hivatása Körjáték mindhalálig Két műterem, az óriás meg a mester Buza Péter Az avatás szokatlanul rövid ideig tartott, és a ceremónia bántóan egyszerű volt – noha maga a király is részese volt a leleplezésnek (egy és negyedszázada, 1887. szeptember 29-én) – az utókornak mégis alapos oka van ünnepelni a történteket. Deák Ferenc magas talapzaton ülő szobra az egyik legsikerültebb reprezentatív alkotás, amely a 19. századi pesti műtermekből kikerült. Ez itt a már sokadik nevű téren (most Széchenyi, előtte Roosevelt, annak előtte Ferenc József stb., stb.,) Huszár Adolf alkotása. E szoborállítás elő- és utótörténetének terebélyes irodalma van, és a jeles művész életútját, életművét is sokan feldolgozták. Ezért a 125 éves évfordulón nem a hagyományos utat választottam a történeti megemlékezésre. Megkísérlem megmutatni azt a két műtermet, ahol a monumentális alkotás készült. 10 BUDAPEST 2012 szeptember A vadonatúj Deák-szobor, amit a mester így már nem láthatott Huszár Adolf portréja forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
