Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - ENTERI-ŐR - Mezei Gábor: Hadik kávéház
A Bartók Béla úton, egy kissé távolabb a forgalmas utcától, hatalmas terasz. Éppen fújt a szél, amikor ott voltam, kevesen ültek kinn, jól lehetett látni a kellemes kerti bútorokat – és azt is, hogy a lépcsőzetessége némi veszélyt rejt magában. Ha valaki hátrébb tolja a székét, bizony nagyot koppanhat a kőburkolaton. A belső tér barátságos, az alapélmény vonzó. Együtt kávéztam Karinthy val, Kosz tolányival, és más jelentős nagy szellemek kel. Ők a hatalmas faliképen, életnagyságban (Hegedüs Babett, Hollósi Éva és Hérincs Miklós szép munkája), én a kis kör alakú falapos asztalnál, amelynek díszes fém lábazata jól illik a megidézett kor atmoszférájához. Ami manapság egyre divatosabb: a berendezés eklektikus. Kis Thonet karosszékek különböző kárpitokkal, nagy puha fotelek aranyszínű bársonyhuzattal. Középen, éppen a bejárattal szemben nagy téglalap alakú ebédlőasztal, rajta folyóiratok sokasága – elvégre ez irodalmi kávéház, nemde!? (Mert hogy sok kulturális programjuk van, lásd az interneten!) Az asztal alatt klasszikus perzsaszőnyeg, mellettem egy sima modern, ez nem kellene... A fotelek előtt neobarokk asztalka. A falnál, a galériára vezető lépcső alatt pianino. Mivelhogy galéria is van, a belmagasság jelentős. Ennek dísze a hatalmas, rendkívül gazdag üveg csillár. A falakon mintás tapéta, a pulton is, ez lehetett volna valamivel jellegzetesebben berendezési tárgy. A padlóburkolat világos laminált, a galériára vezető lépcső sötétbarna, a korlát kissé soványka. Fenn a galérián szintén sokféle bútor fér meg egymás mellett, kárpitozott nagy ülőgarnitúra, erősen mintás szövettel, vörös, sima bársony kárpitozású ebédlőszékek kisebb méretű négyzetes asztalok mellett. A falakon kiállítás, szövegek és grafika, hogy ennek különösebb jelentősége volna, kérdéses. Lehet, hogy ebben tévedek? Az alaphangulatot a nagy falikép határozza meg, a jeles társasággal. Ady is ott van, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc és a hölgy, gondolom Kaffka Margit. Nem mindenkit ismerek fel: Déry Tibor? A múltidéző hangulat közel kifogástalan. Az igyekezet mindenképpen rokonszenves. A portálok is nyilván mívesebbek voltak hajdanán, ez szinte mindenütt így van, (tudomásom szerint a nagy kivétel a Bedő-ház, ahol tökéletes), de tudomásul kell vennünk, hogy az anyagi lehetőségek manapság meglehetősen korlátozottak. Nem beszélve arról, hogy az iparosság felkészültsége sem a régi – erről saját szakmai tapasztalatomból is sokat tudnék mesélni... Mindent összevéve vonzó hely a Hadik, és végül egy megjegyzés, amelyben ez a rovat egyébként nem illetékes: az árak sem magasak! ● 5 BUDAPEST 2012 szeptember Hadik kávéház szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László ENTERI-ŐR
