Budapest, 2012. (35. évfolyam)

9. szám szeptember - Hetvenöt év

Három nemzedéknyi idő telt el azóta, hogy 1937 szeptemberében felavatták Budapest sokáig utolsónak tekintett hídját. A meg­születéséről határozó, 1930-ban elfogadott törvény a nevével együtt iktatta a megva­lósítandó állami beruházások közé Horthy Miklós „kormányzó Úr Őfőméltósága 10 éves országlása emlékéül”. (Személyi) kul ­tusz épül, nem először és nem is utoljára a magyar történelemben, amire aztán újra lehet építeni, ha éppen úgy hozza megint a história, a városé meg Magyarországé. Így van ez már, lehet, hogy nem csak mi­felénk? Nem lévén költő, tudom a választ. És azt is tudom, hogy az avatás s a mű kapcsán sok mindenki másról is megem­lékeztek, hogy úgy mondjam: hivatalból. Kitüntetésekkel, dicsérettel, marketinggel. Járjanak jól azok is, akik alapos okkal kiér­demelték nevük megörökítését. Örök időkre szóló bizonyítéka ennek az a gazdag kép­anyaggal megjelentetett harántalakú füzet is, amely tartalmában és tipográfiájában távol áll a reklámtól, akár speciális monográfiának is nevezhetjük – persze azért némi fenntar­tással. Címe: HORTHY MIKLÓS HÍD 1933-1937. (Képanyagából válogattuk ide most az érdekesebb lapokat.) Felsorol és méltat min­denkit, aki a nagy mű születése körül bábás­kodott, az állami intézményektől a mamut rt-kig, tervezőirodáktól a szakműhelyekig. Egyáltalán nem a sor végén például, sőt, a belső címlapon! Gaál István villanyszere ­lőről, aki kiépítette a rendszer áramellátá­sát. A „hat. eng. villamossági vállalkozó” egyébként annak idején a Ráth György utca 1/c számú bérház alagsorában működtet­te a jelek szerint nagy kapacitású kis cégét. Tudni kell még a hídról, hogy feltűnő kar­csúságával aratott sikert műszaki és közönség­körökben, hogy nem a három díjazott bárme­lyikének tervei alapján, hanem minisztériumi tervezésben valósult meg (a hídosztály veze­tője dr. Álgyay-Hubert Pál ), hogy a világon először itt alkalmaztak a pillérépítésnél lég­nyomásos vasbeton süllyesztőszekrényeket, hogy teljes járófelületét fakockák burkolták, és hogy 1945. január 12-én felrobbantották. Hogy majd újjáépítve 1952. november 25-én már Petőfi-hídként ismét átadják a forgalomnak. És ezeken kívül is tudni kellene (és tud­ni lehet) sok mindent még erről a sokáig legdélebbi pest-budai remekről, de ezeket a tudnivalókat másutt kell – és érdemes is – megkeresnie a részletek iránt érdeklődő olvasónak. (bépé) ● Hetvenöt év 6 BUDAPEST 2012 szeptember Budai parti pillér vasbeton süllyesztőszekrénye. 1933. szeptember 5. A pesti parti pillér alapozása sűrített levegővel. 1934. október 1. Budai parti pillér felmenő falának építése. 1934. április 17.

Next

/
Thumbnails
Contents