Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - A borítón: Epreskerti Esték
BUDAPEST 2012 szeptember BUDAPEST olyan főváros, amelynek saját Műemlékvédelmi Felügyelősége volt egykoron. Aztán ezt megszüntették és beolvasztották az Országos Műemléki Hivatalba. Sokan bosz szankodtak, sajnálták az elvesztett hatáskört. A dolog persze nem volt ennyire egyszerűen megítélhető, hiszen az illetékes osztályon hozott állásfoglalásokat – még azok továbbítása előtt – többször is felülbírálta a városrendezés még illetékesebb főosztályi rangú vezetője vagy a még nálánál is illetékesebb tanácselnök-helyettes. Az új felállás utáni időkben az országos hivatalnál meghozott állásfoglalások, döntések ennél magasabb szinten születtek meg, volt esély arra, hogy függetlenebbek tudnak lenni az egyéni vagy csoportérdekeknél. A fővárosban megszületett a hivatalosan műemlékként nem jegyzett építészeti értékek helyi védelmét szolgáló új rendelet, s a Műemléki Felügyelőség helyén létrejött a Települési Értékvédelmi Ügyosztály, melynek a dolga ennek a helyi védettségnek az elrendelése, ösztönzése, gondozása lett. Lett erre pénzbeli támogatási „keret” és egy másik, pályázható pénzforrás, a Műemléki Alap. Ez utóbbi a 2011-es költségvetésben már nem szerepelt, a másiknak az összege pedig az eltelt két évtizedben egyre csökkent. 1992-ben OMF-ből OMvH, vagyis az Országos Műemléki Felügyelőségből Országos Műemlékvédelmi Hivatal lett, amelybe az 1998−2002 közötti kormányzati ciklusban azután beolvasztották az ország régészeti, valamint műtárgyvédelmi feladatokat ellátó szervezeteit, s az egyesített intézmény neve Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) lett. Eltelt nyolc-tíz év, s 2010 óta folyamatosan egyre csak csökkennek az országban a műemlékvédelem hatáskörei, lehetőségei. 2012 nyarán elvették az országos hivatal hatósági jogkörét. Már 2011. január 1-én a területi felügyelőket, a műemlékvédelmi döntések, határozatok, intézkedések munkatársait áthelyezték a területileg illetékes kormányhivatalokhoz.. Vagyis a műemléki, régészeti érdekeket országos szempontok szerint védő munkatársak a gyakran csoportérdekektől vezérelt helyi vezetők beosztottjaivá lettek. Így szinte pontosan a fordítottja valósult meg annak, ami a Budapesti Műemléki Felügyelőség megszüntetésekor történt, azzal a különbséggel, hogy most a feladatkört s annak szakembereit a megyei-regionális hivataloknak és vezetőiknek rendelték alá. Átmenetileg. Mert már az is deklaráltatott, hogy 2012 végére e feladatkör és az azt ellátó műemlékesek, régészek (a pártállami rendszert szolgáló, a rendszerváltáskor megszüntetett, most pedig újra felálló) járási hivatalokhoz kerülnek majd, vagyis a magasan álló országos szervezettől, a hosszú távú nemzeti érdekek figyelembevételétől egészen messze, a helyi kiskakasok dombjának lábához egészen közel. Vigyázó szemünket hová vessük manapság? A „művelt világban” mindenütt van olyan ösztönzési rendszer, amely adókedvezményekkel serkenti a műemlékek fenntartására, megóvására, felújítására vállalkozó tulajdonosokat. Ott a hatóság nem akadály, nem olyan szervezet, mely követel és büntet, hanem olyan, amelynek az elvárásait érdemes követni, hiszen kedvezményekkel jár. Előnyös az országnak és a műemlék-birtokban lévőknek egyaránt. Nálunk máig nincs, nem működik ilyen rendszer. Száznegyven esztendeje működik valamiféle műemlékes hivatalunk, amelynek van hatalmas archívuma, vannak hozzáértő munkatársai, van egy – a fenti segítség, ösztönző rendszer nélkül is – működő szervezete. Ebben (is) ott voltunk Európában sokáig. Eddig. De még nincs vége a változásoknak. A fővárosnak a rendszerváltás óta nincs beleszólása az építési engedélyezési eljárásokba. Volt viszont Tervtanácsa, ahol – bár kötelező érvényű döntést nem hozhatott – legalább megbeszélhetők voltak a fontos építkezések, lehetett tudni, hol és mi készül Budapesten. Az építésügyet szabályozó törvény őszre tervezett megváltoztatása után a város ezt a beleszólási lehetőséget is elveszti. A műemlékes kérdésekben illetékes döntnökök a kerületi önkormányzatok fölé/mellé (?) helyezett járási hivatalok lesznek, s a másodfokú ügyintézés is a kormányhivatal kezében lesz. Ez a végjáték talán azzal kezdődött, hogy az emlékmű-állítás fővárosi jogát a kerületek hatáskörébe adták. Folytatódott a személyekről elnevezett közterületek fölötti döntés jogának áthelyezésével. Ez lehet csak egyszerű politikai (ön)felmutatás, lehet rajta változtatni. A műemlékvédelem lebontása, visszaszorítása, megosztása már közel van ahhoz, amit így tanultunk: „...a múltat végkép eltörölni...”. A mostani változások után a főváros testületének és hivatalnokainak még az eddig megmaradt csekély joguk és módjuk sem lesz arra, hogy érdemben intézzenek bármit is a budapesti műemlékek sorsát illetően. Abba sem szólhatnak majd bele, mi új születik a világváros valamely központi fekvésű vagy akár szélső szegletén. Magyarán a főváros elveszíti minden lehetőségét, hogy a területén tervezett építésekbe és bontásokba beleszólhasson. Maradhatna egy eszköze: az a bizonyos, Műemléki Alappal vagy adókedvezményekkel való „ösztönzés”. De arra, mint mondják, nem telik. A kérdés előbb-utóbb az lesz: huszonhárom polgármesteri hivatal és ugyanannyi járási hivatal mellett az Andrássy Gyuláék által éppen száznegyven éve egyesített, s a világvárosi fejlődés útján elindított főváros neve jelent-e mást is, mint puszta szót, amely már történelem, cím egy históriai krónika fedelén: BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 9. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Epreskerti Esték (29. oldal) A hátsó borítón: Óda az örökifjú kofához (14. oldal)
