Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - Csákvári Géza: Végső visszaszámlálás a budapesti mozipiacon
Az utóbbi két évben nagyon sokat lehetett hallani a filmszakmát sújtó költségvetési megvonásokról, a finanszírozási rendszer összeomlásáról, illetve egy új rendszer felállításáról és annak a filmművészetre gyakorolt hatásairól. Mindezek az átalakítások ténylegesen takarékra állították az ország mozgóképes kultúráját. Persze a leghevesebben a filmkészítők tiltakoztak, pedig nem is őket érte a legnagyobb csapás. Az idén életbe lépett, megreformált filmtörvény ugyanis számos kulturális feladatról egyszerűen megfeledkezett: így a művészfilmek forgalmazásának támogatásáról meg az artmozik működési költségeinek állami átvállalásáról. A pénzcsapok elzárása pedig mostanra számos sajnálatos folyamatot indított be: a piacon nincs elég művészfilm, a mozik nem tudnak mit játszani, de lassan nem is lenne miből. Mivel a legtöbb ilyen játszóhely a fővárosban üzemel, a legdrasztikusabb változások itt érhetők majd tetten. Az utóbbi húsz év talán legnagyobb mozis leépülése körvonalazódik. A folyamat 2010-ben kezdődött – igaz, az akkori filmtörvény még világosan rendelkezett az artmozik normatív támogatásáról, viszont a játszóhelyek a Magyar Mozgókép Közalapítvány költségvetésének befagyasztása miatt csak az első negyedévben kapták meg a nekik járó pénzt. Az év többi részére járó támogatást – persze nem a teljes összeget – tavaly a konszolidálás jegyében kiosztották közöttük, de a 2011-es támogatásokról mindenkinek le kellett mondania. A költségcsökkentésbe később a főváros is beszállt: míg a közgyűlés 2010-ben 80, tavaly pedig 70 millió forinttal támogatta az artmozikat, idén az erre betervezett és megszavazott összeg egyenlő volt a nullával. Tarlós István választási programjában a klasszikus filmszínházak védelmét garantálta és propagálta, 2012-ben a főváros mégis arra kényszeríti a 100 százalékos tulajdonában lévő vagyonkezelő és moziüzemeltető Budapest Film Zrt-t, hogy húzza ki bármiféle támogatás nélkül. A saját bevételeiből üzemeltesse tehát Budapest három saját artmoziját (Művész, Puskin és Toldi), valamint tartsa el önmagát. Ennek következtében a Körösvölgyi Zoltán vezette cég ars poeticája hirtelen megváltozott: nem az üzemeltetés lett a legfontosabb feladata, hanem az ingatlankezelés. Ha úgy tetszik, most, hogy megvontak minden dotációt, tisztán ingatlantulajdonosként, a pénzbehajtó szerepében tűnik fel. Az első bizonyítékot erre Garancsi Ágnes , a tizenharmadik kerületi Kino mozi vezetője szolgáltatta, amikor bejelentette: a főváros tulajdonában lévő ingatlan vagyonkezelője, a Budapest Film Zrt. fizetési felszólítást küldött a mozit üzemeltető Szuez Kft.-nek. Ennek értelmében, ha nyolc napon belül nem rendezik a tartozást, akkor az a bérleti szerződés azonnali felbontását eredményezi. Később kiderült, nemcsak a Kino, hanem a Tabán mozit üzemeltető Grantfilm Kft., valamint az Odeon Lloyd tékát és filmszínházat működtető Odeon Video Kft. is kapott felszólítást. Utóbbi már csak azért is pikáns, mert ennek a cégnek a Budapest Film Zrt. a többségi tulajdonosa, tehát lényegében a saját cégét fenyegette meg azzal, hogy utcára küldi. Miközben a két előbbi mozi a Magyar Nemzeti filmalap gyorssegélyéből ki tudta fizetni a felgyülemlett tartozást (tegyük hozzá: egyelőre, mert néhány hónap múlva újra előállhat ugyanez a helyzet), pont az Odeon Lloyd lett a vesztes. Július 31. után beszüntette a mozifunkciót. Nem mellékesen, ez az ingatlan 1937 óta filmszínházként üzemelt, sőt Budapest egyik legkedveltebb kulturális találkozóhelye lett, mintegy két évtizede ad otthont a város legnagyobb videotékájának. Olyan műveket lehet itt még Végső visszaszámlálás a budapesti mozipiacon Csákvári Géza 28 BUDAPEST 2012 augusztus fotó: Sebestyén László
