Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Szemlő-hegyi üreganyám
A barlang születése az üregesedéssel kezdődik. Miután kezdetét veszi a röpke néhány százezer év, a virágkor. A barlang közben meg sem érzi a ránehezedő több trillió tonna nyomást – megszokta már a gyűrődést, sőt örül neki, mert a törésvonalak mentén annál szebb és rejtelmesebb lesz a belseje. Az esőnek is örül, mert a leszűrődő nedvesség belül cseppköveket képez, per-cen-ként-egy-pötty, ami viszont szépen építgeti őt, egy centimétert száz év alatt. A rohanó patakvíz áthalad a készülő barlangon, falát tükörsimára mossa, azután valahol mélyen egyesülve a többiekkel, bőséges forrásként ismét feltör. A fiatal barlangok hajlamosak a feltámadásra, vagyis egy beomlott, kréta-paleocén trópusi karsztosodás-kori üreg egyszer csak kipucolódik, és önálló kaverna lesz belőle. Nem is akármilyen. Persze az is fontos körülmény, hogy a földtani erőkkel jóban legyen a barlangtest, mert azok munkája révén nyeri el formáját a következő tíz-húszezer évre. Szemlő-hegy mindezen kitételeknek eleget tett, s elnyerte jutamát, miáltal minden szempontból különleges helynek számít. Először is a pliocén korban – amikor Magyarország és közvetlen környéke magányos sivatagként emelkedett ki a tengerből – még szerény dombocskaként viselte a szubtrópusi létet. A heves felhőszakadások kimosták alóla a földet, miáltal a mészkövet újabb és újabb vádik darabolták, amelynek köszönheti emeletes mivoltát (negyven méter). Szemlő-hegy ugyanis többszintes képződmény. A főbejárati harántszelvény meglepően szűköcske, alul viszont a betóduló forró víz örvénylése kivájta a mennyezetet, félgömb és tojáshéj alakú üstöket mart bele. A lezúduló víz végül erejét vesztve szállította tovább hordalékát, a kanyarulatokban szélesítve a völgytalpat, miután lentebb tágas termek keletkeztek. Részei az Örvényfolyosó, az Óriásfolyosó, a Labirintus, a Gyémántfülke, a Cseppkő-terem, a Kerek-terem, Rózsalugas, Hosszú-folyosó, a Tű foka, a Mária-terem (Kesslerné Szekula Mária Szemlő-hegyi üreganyám szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Mint már oly sok budai történetnek e lapokon, ennek a mainak is a hajdani szőlőskertekkel kellene kezdődnie, a gazdag, virágzó domboldalak kincsével, majd a pusztulással, a pincék és présházak elhagyásával, a helyükből kinövő villákkal, a hegy meghódításával. De most azért sem így lesz. Barlanggal fog kezdődni, sőt, folytatódni is, a befejezés pedig nemhogy az enyészetről, hanem az örök életről szól majd. Szinte. 12 BUDAPEST 2012 augusztus
