Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - Tillmann Hanna: A Jégbüffében
Már hallom, ahogy az olvasó türelmetlenül csörög a villájával, úgyhogy nem is csigázom tovább a kíváncsiságát. Íme az első, ínséges hozzávalókból összegyúrt, kitinpáncél keménységű, ütésálló bevonóval mártott tortaszelet: az ötvenes évek. – A Jégbüfé 1952-ben nyitott. Az akkori igazgató Flaschner Sándor volt, névadó ja pedig a nagy hírű Papp Bandi bácsi (a Mátyás pince vezetője, állítólag a brassói aprópecsenye kitalálója) és Bori István – meséli Szabó Pál . – Abban az időben – a háború után hét évvel – a népélelmezés volt a fő feladat, egymás után nyitottak az úgynevezett népbüfék. Ezek néhány ételt: bablevest és valami tésztát árusítottak, mai viszonylatban kis túlzással kocsmának nevezhetnénk őket, mert igazán az italforgalomból éltek. Rendkívül olcsó árakkal mentek: 1,10.–, 1,20.–, 1,70.–, és óriási forgalmat bonyolítottak le. A Jégbüfé üzlete körülbelül egyötöde volt a jelenleginek, a Petőfi Sándor utcai részen csak egy egészen kis helyisége volt. Fagylaltot, parfét akartak árulni, és akkor találták ki, hogy ha minden üzlet büfé, akkor ez legyen Jégbüfé. Rendkívül frekventált helyen nyílt, annak ellenére, hogy az Erzsébet híd lebombázva, szárnyaszegetten állt, a Felszabadulás tér nagy csomópont volt. Hamar elterjedt a hír, hogy jó fagylaltot készítenek. Akkor parfékat nem is értékesítettek máshol ilyen mennyiségben. Sőt a hatvanas évek végéig ez volt az egyetlen hely Magyarországon, amelyik télen is árult fagylaltot. Az akkori miniszterelnök, Gerő Ernő is eljött megnézni, és azt mondta, hogy ez egy forintgyár, mert olyan hosszú sor állt, és mindenki egy forintért vett fagylaltot. – Az államosításkor az elkobzott gépeken és felszereléseken kívül több régi, nagy hírű cukrászda dolgozója is a Jégbüfébe került, mint például a Gerbeaud-ból Bo zoki Józsefné. Az üzletvezetőként tovább dolgozó Rózsi néni hozta magával a Gerbeaud-s előkelőséget és eleganciát, de a Jégbüfében mást követeltek, mert ott dobálni kellett a süteményeket, meg a vendégeket, mert már az egyik lökte odébb a másikat... – A második világháború előtti vendéglátóipari és cukrászati kultúrát még őrző „nagy öregek” közül Mohácsi István , a Lu kács cukrászda volt vezetője is irányította a Jégbüfét, aztán meg Drechsler Ferenc . Feri bácsinak hatra kellett volna járni, de A Jégbüffében Tillmann Hanna A Jégbüfé hatvan éves történetét időtortaként is elgondolhatjuk. Az egyes tortaszeletek tíz évet sűrítenek magukba. A tortát Szabó Pál vágja fel és szervírozza, aki negyven éven át dolgozott itt mint cukrász, mestercukrász, végül ügyvezető igazgató. 4 BUDAPEST 2012 augusztus forrás: Fortepan A kicsike saroküzlet szerény bejárata az 1950-es években
