Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - Tillmann Hanna: A Jégbüffében
volt külön kulcsa az üzlethez, mert már fél ötkor ott volt, és főzte a krémest, hogy jaj-jaj, le ne maradjon... Az idős mesterekhez nehéz volt közel kerülni, nem igazán árultak el semmit, de nem is az anyagiakért törték magukat. Nem voltak túlfizetve, de annyira szerették a szakmájukat, hogy a munkaidejükön kívül is dolgoztak. Ezek az öregek tanulókat vettek föl, és kinevelték őket. Persze a Jégbüfébe nem lehetett csak úgy az utcáról bekerülni, protekcióra volt szüksége még az eladószemélyzetnek is. Az 1957-ben indult Vendéglátás folyóirat már a második számában említi a Jégbüfét, Straub József vezető cukrász bemutatásával. A cikkből kiderül, hogy Straub „az üzemből csak kiváló minőségű készítményeket enged kiadni (...), és mindig újabb, szebb, ízlésesebb süteményeket készít”. Megtudjuk azt is, hogy az akkor már huszonhat éve a szakmájában dolgozó cukrász kezei alól évente három tanítvány szabadul. A Jégbüfé fejlődése szempontjából az ötvenes évek legnagyobb eseménye az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás volt. Bori István bekerült a magyar csapatba, ez azért volt nagy dolog – azon kívül, hogy a cukrászok, szakácsok végre kijutottak külföldre a vasfüggöny mögül –, mert ekkor találták ki a Budapest tortát és a somlói galuskát, hazatérve pedig meghonosították a gyümölcsös tortákat. (Ezeket brüsszeli tortának is nevezték). Hogy a tervgazdálkodásnak is megfeleljenek és hasznot is termeljenek, a Jégbüfében két méretben is árulták őket: – A kis torták 2,30–3 forintba kerültek abban az időben. Kitalálták, hogy adjunk nagyobbat: a 4,5 dekagrammos helyett ezek 9 dekagrammosak voltak, és dupla áron mentek. Meg tudták azért ezt venni, mert kötelező haszonkulcsok voltak, fix árak stb. Előírások voltak, hogy mit kellett vagy milyen árakon lehetett eladni. Tehát nem volt az, hogy ha szebbet, jobbat, munkaigényesebbet csináltam, akkor többet kerestem. De ezekre a nagy tortákra rá tudtam tenni azt a haszonkulcsot. És ez szinte megduplázta a forgalmat – meséli Szabó Pál. Sajnos a brüsszeli sikerekbe Bori távollétében belerondított egy nagyon komoly fagylaltmérgezés. Ez azért fordulhatott elő, mert akkoriban a Belváros, így a Jégbüfé pincéje is, ahol a hűtőszekrények álltak – tele volt patkánnyal. Valószínűleg méreg került a fagylaltba, amitől a szerencsétlen vevők azonnal rosszul lettek. Ez után jött egy új fagylalttörvény szigorított előírásokkal, a Jégbüfében megszüntették a fagylaltgyártást, mert a higiéniai feltételek nem voltak megfelelőek – régi, fa szerkezetű, jeges hűtőszekrényeket használtak. Az élelmes cukrászok viszont kitalálták, hogy ha a profiljukat alkotó egyik terméket sem szabad árulniuk, akkor fagylalt és parfé helyett ízesített tejszínt fagyasztanak le, csokoládéval és pörkölt mogyo-5 BUDAPEST 2012 augusztus forrás: Esti Budapest, 1952. június 7. forrás: Kirakat folyóirat, 1958 Az első ismert fotó az üzlet belsejéről Cukrásztanuló gyakorlati vizsgája
