Budapest, 2012. (35. évfolyam)

1. szám január - Simplicissimus Budapestje

nyű. A közlekedés 20-30 százaléka parkolót keres – ez már nyilvánvalóan a mélypont. Egy oxfordi konferencián egy városrende­ző azt a tanácsot adta Simplicissimusnak, (aki akkor is csak „dumáló” volt, de olyan bennfentesen kérdezett valamit, hogy „te­vőnek” nézték) hogy „ha egy negyedben csökkenteni kell a parkolóhelyek számát, akkor sohase csökkentsd egy menetben 3 százalékkal nagyobb arányban, mert akkor fejedet veszik az emberek... Egy-két év múlva aztán megint lehet csökkenteni ugyanannyival...” 2011 őszén két hónap alatt, ahogy az ön­kormányzati újság írta, „humanizálták” a környéket, azaz teljesen átépítették a jár­dákat és az útpályát. Az utat a Radnóti Miklós utcáig egyirányúsították, a bicik­listákra nagy figyelmet fordító burkolati jeleket festettek. A parkolóhelyeket kb. 10 százalékkal csökkentették. A járdákat teljesen átalakították, az úttest oldali részen széles virágágyásokat létesítet­tek. Aszfaltozás helyett színeváltó, a vöröses árnyalatból szürkébe egyenletesen halvá­nyuló téglalapocskákból álló díszburkolat fektettek le. Ha messziről nézi az ember, minden nagyon jó minőségű. Ha közelről, ahol valamilyen csatorna- vagy más közmű­fedelet kell körbefogniuk akkor látnivaló, hogy sajnálatosan megspórolták a burko­lati elemek kerekre faragását. Mindenütt nagyon durva közelítéssel, azaz egyenes szakaszokkal próbálkoztak. (Emiatt a nyeg­le hangú piacvezető portál cikke, „paraszt­vakításként” értékelte az egész átépítést.) A „humanizálás” elvett egy csomó parko­lóhelyet, holott éppenséggel többet kellett volna létesíteni. Vajon a Szent István park átépítése előtt miért nem gondoltak egy óriási önkormányzati parkoló létesítésére? Szép, szép, hogy a kerületnek nincs adós­sága, de hát az álmoskönyv szerint éppen ilyesmikre kellene/lehetne hitelt felven­ni, hát nem? Egy biztosan és hamar meg­térülő beruházásra, amely pénzt hozna az önkormányzatnak, komfortnövekedést a polgároknak. Mi lehetne ennél jobb üzlet? Vagy a polgárok menten elzavarnák a nép­szerű polgármestert, ha elvenné az ingyenes utcai parkolást, helyette mérsékelt árú ga­rázst kínálna? Minderre biztosan részletesen rákérdeztek a kedves, jó arcú egyetemisták, akik a környékbelieket faggatták arról, hogy mi a véleményük a tervezett változásokról... A lakosok nem akarták elhinni, hogy a mun­kák tényleg elkészültek a szűkre szabott határidőre. Túlnyomórészt tetszik nekik, amit kaptak. És várják a tavaszt, hogy ki­élvezzék a sok új növényt. És ha egy jó par­kolóhelyet sikerül megcsípniük, amelyre közvetlen kilátás nyílik az erkélyről, akkor egy ideig inkább nem ülnek a kocsiba. Ki tudja, mikor találnának megint egy ilyen jó parkolót. Még egy kicsit a szobrokról Múltkor ejtettünk már néhány szót arról, hogy a köztéri szoborállítás budapesti hős­korában a kezdeményezés a művelt és jó­módú közvélemény kezében volt, és csak lassan csúszott át a politikai szférába. Innét támadt az ötlet, hogy nézzük meg, hogy politikusok és művészek (a leggyakoribb szobor-témák) esetében mennyi idő is telt el az illető halála és a szobor felavatása között. A halál időpontjának sorrendjébe rendeztük a személyeket. 19. és 20. szá­zadi magyar személyekre szorítkoztunk. Személy Avatás Eltelt évek Vörösmarty Mihály (†1855) 1906 51 Széchenyi István (†1861) 1880 19 Arany János (†1882) 1893 11 Andrássy Gyula (†1890) 1906 16 Kossuth Lajos (†1894) 1927 33 Erzsébet királyné (†1898) 1932 34 Jókai Mór (†1904) 1921 17 Tisza István (†1918) 1934 16 Ady Endre (†1919) 1960 41 Gömbös Gyula (†1936) 1942 6 József Attila (†1937) 1952 15 (Angyalföldön) Bartók Béla (†1945) 1981 36 Károlyi Mihály (†1955) 1975 20 Kodály Zoltán (†1967) 1982 15 Egy röpke pillantás is elég ahhoz, hogy belássuk: az eltelt idő semmiképpen sem (fordítottan) arányos a szeretettel vagy a megbecsülés fokával. Háborúk, válságok, rendszerváltások mindenféle lassító ténye­zők játszottak szerepet. 2011 ebben a tekintetben magyar világre­kordot is hozott. Steve Jobs halálhírét októ ­ber 6-án tették közzé. A Graphisoft Parkban december 21-én fel is avatták egészala­kos bronzszobrát. Állítótag még pályázat is volt. (Vajon mikor?) Magánterületen, magánpénzből emeltek szobrot korunk Edisonjának, akit a vállalat alapító tulaj­donosai személyesen ismertek, és a cég növekedésének egy fordulópontján, ahogy hírlik, Jobs be is fektetett a Graphisoftba... 17

Next

/
Thumbnails
Contents