Budapest, 2012. (35. évfolyam)
1. szám január - Simplicissimus Budapestje
nyű. A közlekedés 20-30 százaléka parkolót keres – ez már nyilvánvalóan a mélypont. Egy oxfordi konferencián egy városrendező azt a tanácsot adta Simplicissimusnak, (aki akkor is csak „dumáló” volt, de olyan bennfentesen kérdezett valamit, hogy „tevőnek” nézték) hogy „ha egy negyedben csökkenteni kell a parkolóhelyek számát, akkor sohase csökkentsd egy menetben 3 százalékkal nagyobb arányban, mert akkor fejedet veszik az emberek... Egy-két év múlva aztán megint lehet csökkenteni ugyanannyival...” 2011 őszén két hónap alatt, ahogy az önkormányzati újság írta, „humanizálták” a környéket, azaz teljesen átépítették a járdákat és az útpályát. Az utat a Radnóti Miklós utcáig egyirányúsították, a biciklistákra nagy figyelmet fordító burkolati jeleket festettek. A parkolóhelyeket kb. 10 százalékkal csökkentették. A járdákat teljesen átalakították, az úttest oldali részen széles virágágyásokat létesítettek. Aszfaltozás helyett színeváltó, a vöröses árnyalatból szürkébe egyenletesen halványuló téglalapocskákból álló díszburkolat fektettek le. Ha messziről nézi az ember, minden nagyon jó minőségű. Ha közelről, ahol valamilyen csatorna- vagy más közműfedelet kell körbefogniuk akkor látnivaló, hogy sajnálatosan megspórolták a burkolati elemek kerekre faragását. Mindenütt nagyon durva közelítéssel, azaz egyenes szakaszokkal próbálkoztak. (Emiatt a nyegle hangú piacvezető portál cikke, „parasztvakításként” értékelte az egész átépítést.) A „humanizálás” elvett egy csomó parkolóhelyet, holott éppenséggel többet kellett volna létesíteni. Vajon a Szent István park átépítése előtt miért nem gondoltak egy óriási önkormányzati parkoló létesítésére? Szép, szép, hogy a kerületnek nincs adóssága, de hát az álmoskönyv szerint éppen ilyesmikre kellene/lehetne hitelt felvenni, hát nem? Egy biztosan és hamar megtérülő beruházásra, amely pénzt hozna az önkormányzatnak, komfortnövekedést a polgároknak. Mi lehetne ennél jobb üzlet? Vagy a polgárok menten elzavarnák a népszerű polgármestert, ha elvenné az ingyenes utcai parkolást, helyette mérsékelt árú garázst kínálna? Minderre biztosan részletesen rákérdeztek a kedves, jó arcú egyetemisták, akik a környékbelieket faggatták arról, hogy mi a véleményük a tervezett változásokról... A lakosok nem akarták elhinni, hogy a munkák tényleg elkészültek a szűkre szabott határidőre. Túlnyomórészt tetszik nekik, amit kaptak. És várják a tavaszt, hogy kiélvezzék a sok új növényt. És ha egy jó parkolóhelyet sikerül megcsípniük, amelyre közvetlen kilátás nyílik az erkélyről, akkor egy ideig inkább nem ülnek a kocsiba. Ki tudja, mikor találnának megint egy ilyen jó parkolót. Még egy kicsit a szobrokról Múltkor ejtettünk már néhány szót arról, hogy a köztéri szoborállítás budapesti hőskorában a kezdeményezés a művelt és jómódú közvélemény kezében volt, és csak lassan csúszott át a politikai szférába. Innét támadt az ötlet, hogy nézzük meg, hogy politikusok és művészek (a leggyakoribb szobor-témák) esetében mennyi idő is telt el az illető halála és a szobor felavatása között. A halál időpontjának sorrendjébe rendeztük a személyeket. 19. és 20. századi magyar személyekre szorítkoztunk. Személy Avatás Eltelt évek Vörösmarty Mihály (†1855) 1906 51 Széchenyi István (†1861) 1880 19 Arany János (†1882) 1893 11 Andrássy Gyula (†1890) 1906 16 Kossuth Lajos (†1894) 1927 33 Erzsébet királyné (†1898) 1932 34 Jókai Mór (†1904) 1921 17 Tisza István (†1918) 1934 16 Ady Endre (†1919) 1960 41 Gömbös Gyula (†1936) 1942 6 József Attila (†1937) 1952 15 (Angyalföldön) Bartók Béla (†1945) 1981 36 Károlyi Mihály (†1955) 1975 20 Kodály Zoltán (†1967) 1982 15 Egy röpke pillantás is elég ahhoz, hogy belássuk: az eltelt idő semmiképpen sem (fordítottan) arányos a szeretettel vagy a megbecsülés fokával. Háborúk, válságok, rendszerváltások mindenféle lassító tényezők játszottak szerepet. 2011 ebben a tekintetben magyar világrekordot is hozott. Steve Jobs halálhírét októ ber 6-án tették közzé. A Graphisoft Parkban december 21-én fel is avatták egészalakos bronzszobrát. Állítótag még pályázat is volt. (Vajon mikor?) Magánterületen, magánpénzből emeltek szobrot korunk Edisonjának, akit a vállalat alapító tulajdonosai személyesen ismertek, és a cég növekedésének egy fordulópontján, ahogy hírlik, Jobs be is fektetett a Graphisoftba... 17
