Budapest, 2012. (35. évfolyam)
5. szám május - Jolsvai András: Visszajáró XCIV–C
Na de legyen elég ennyi az elméletből, kezdjük akkor a sétát ott, a két víz, a folyam meg a patak találkozásánál. Habár az egyik legszebb kilátás nyílik innen a budai hegyekre, meg a szemben lévő szigetekre (Margitra, Népre), a hely mégis elhagyatott, lepusztult. Illegális szemétkupacok, balra a Dagály strand rozsdásodó kerítése, itt, a végeken a kerítésen belüli rész se igazán szívderítő: a hajdani sportpályák többsége tönkrement, mintha erről a részről lemondott volna a fürdő igazgatósága. (Lehet, hogy tényleg így van, és valami eladás van itt készülőben?) Odaát, a patak túloldalán, a hajdani hajógyár végeérhetetlen üres pampáin lakóparkok készülődnek (bár momentán inkább csak lélekben), lehet, hogy erre a vidékre is ilyen sors vár egyszer? Most mindenesetre mintha nem is lenne. Fél órát álltam ott, az alatt egyetlen pár sétált arra, szerintem ők is csak azért, mert nem tudták időben rávenni a kutyájukat, hogy forduljon meg. A strand egyébként (melynek neve Szabadságról Dagályra változott, szerencsésen, mert a régi időkben is így hívta mindenki a keresztutca után, mely majdnem idehoz) nem mutat barátságtalan képet: az ivókút is működik a bejáratnál, mely legutóbb ezt még nem tette, és a gyógyvíz szerelmesei is minden időben felkeresik az objektumot, ha esik, ha fúj. A Dagálynak egész legendáriuma van, mint a Lukácsnak vagy a Rudasnak, és törzsközönsége jobban is szereti az ősztől tavaszig tartó időszakot, amikor csak az igazi rajongók (kik persze jól ismerik egymást) köszönnek szertartásosan a kabinosoknak és viszont, amikor tehát a sok nyári helóta még nem lepi el sáskakánt a terepet, hogy fölfújható gumimatracon lángosozva hallgassa meg a pancsoló kislányt. Mindamellett, hogy haladott a korral, ma is átlengi valami szerethető retrófíling ezt a strandot. A hatvanas évek legszebb arca üzen vele a mának. A harmincas évek legszebb arca pedig az Árpád híd túloldalára helyezte el az üzenetét. Az Elektromos Művek sportpályájáról van szó, amely építészetileg is figyelemre méltó (afféle Hajós Alfréd-emlékverseny, klingertéglás, igényes, esztétikus épületegyüttes), de filozófiailag még inkább. Azt üzeni, volt idő, amikor a legjelentősebb gyárüzemek és intézmények komolyan súlyt helyeztek arra, hogy dolgozóik a megerőltető munka után kulturáltan szórakozzanak, sportoljanak. Hogy volt idő, amikor vállalati kultúrházak, sporttelepek, üdülők épültek, amelyek a kor legmagasabb igényeit is kielégítették. Az Elektromos Művek pályáján ráadásul az elsők között volt világítás! Nem dicsekvésből mondom, de én is itt játszottam első esti meccsemet – egyesek szerint jobbat tett volna a magam és a csapatom (Acélöntő és Csőgyár, hencegtem már vele) teljesítményének, ha nincsen. (Világítás, tudniillik.) A pálya már túl van a fénykorán (ha megengedik ezt a szójátékot), de még bátran vállalható: és hogy még megvan, ez különösen dicséretes. Hanem aztán az a rész, ami a pálya és az emlékszobor (a háború áldozatainak kilencalakos szoborkompozíciója, nemrégiben újították fel az egészet) között foglalja a teret, bizony, egyetlen dicsérő szót nem érdemel. Voltaképpen a város legértékesebb telkei közül való (örökpanorámás a végtelenségig), természeti adottságai is remekek (égbenyúló nyárfák és/vagy jegenyék díszítenék, ha lehetne), mégis eldurvult, elhanyagolt ez is. Valaha (harminc éve, a lakótelep építésekor) játszóteret csináltak rajta (dühöngő, hinta, két beton pingpongasztal), ezek azóta tönkrementek, a fű kiégett, a szemét felszaporodott. Nemrégiben be lett kerítve (főleg azért, hogy az autók ne parkoljanak ott – pedig szeretnének, mert Vizafogó minden négyzetcentimétere fizetős övezet), a kerítésen lévő tiltó tábláról tudtam meg, hogy a terület az Elektromos Művek tulajdona. Akárkié is, jobban tenné, ha vigyázna rá. Van még egy nehéz feladatunk, s ez maga a lakótelep. Mert bármi pozitívat mondunk is róla (és van mit mondani, kisebb, mint a sorstársai, például, remek helyen van, több a zöldfelület, mint máshol, és mára be is értek a fák, ligetek, aztán meg tele van apró, kedves boltokkal – ezek a garázsnak tervezett földszinti egységekben 7 BUDAPEST 2012 május Lakótelepi anzix Indóház, új szerepben
