Budapest, 2012. (35. évfolyam)
5. szám május - Jolsvai András: Visszajáró XCIV–C
szerveződtek), azért ezek a tízemeletes panelmonstrumok, akárhogy igyekeznek is, nem tudtak közel kerülni az emberek szívéhez. (Tisztelet a kivételnek.) Éppen a szomszédos utcák mutatják, mennyivel emberibb arca lehetett volna ennek a vidéknek. Az Esztergomi utca meg a Párkány utca négyemeletes, sátortetős kis házai már a kilencvenes évekről üzennek. Amikor a mennyiségi szemléletet (rövid időre) minőségi váltotta fel. Képzeljék el, egyetlen pillanatra, ha a Vizafogó egésze ehhez hasonló képet mutatna. Azért van minek örülni. Például, hogy megmaradt a Vizafogó pályaudvar, teljes pompájában. Valaha erre ment az esztergomi vonat is, de az iparvágányok megvoltak a legutóbbi időkig – a híd alatt elnyúltak egészen a Dagály utcáig. Néhány éve még ruhák száradtak, sihederek lábtengóztak a sínek között. Mára csak az emlékük maradt. Ahogy a Szikra Lapnyomdának is: valaha ott nyomták az újságot, ahol dolgoztam, egy időben gyakran jártam arrafelé. Eljöttem többször is aztán, nézni a bontást. Így ér véget egy egész kultúra, gondoltam akkor. (Nem a könyvolvasásra vagy újságolvasásra gondolván – bár lehet, hogy azt kellett volna – hanem a nyomdai szedők – kéziszedők és gépi szedők – varázslatos tudására: az ő világuk merült végleg víz alá a számítógépek megjelenésével.) A nyomda hűlt helyén majdan (ha kihevertük a válságot, gondolom) irodaház épül, de van itt egy olyan üres telek is, szemben, ahol a hűlt helynek maradt hűlt helye. Kutyacsellengítő, egéretető jelenleg az a terület, ahová a főváros modern levéltárát tervezte volna maga a nagy Hundertwasser: sokat cikkeztek róla annakidején! Igazán nagy dobás lett volna. Nagy dobásra most is van lehetőség a hatalmas üres telken, a történetet pedig lassan belepi a felejtés pora. Ahogy egykor majd e rovat emlékét is. De mi ne szaladjunk ennyire előre – inkább fejezzük be a sétánkat a Révész utcai loftháznál. Másfél oldalát hagyták meg itt az átépítők a hajdani gyárépületnek, de ettől máris izgalmasabb, titoktelibb lett erre a világ: az ember megáll este a Berzsenyi Gimnázium magasságában, nézi a legfelső emelet fényeit, és elképzeli, mennyi művészi érték születik meg ott azokban a percekben. Hiszen a loft bohém művészeknek való – ahol a képzelet összeér a csillagos éggel. ● 8 BUDAPEST 2012 május A nyomda hült helye Egy igazi loftház
