Budapest, 2012. (35. évfolyam)
5. szám május - Kelecsényi László: Van választásunk
Az egykori Lukács-törzsvendég, Ottlik Géza a szabadság mámorát érezte, hogy két lépcső között választhatott, ha le akart menni a napozóteraszról az úszómedencékhez. Ma nem élhetne át ilyesmit, csak egyen lehet legyalogolni, a pár évtizede tákolt, használói által csak rakétakilövőnek csúfolt másikat már megette az idő vasfoga. Igaz, liften is föl lehet jutni a magasba, a platánok árnyékába, ám egyre kevesebben teszik meg ezt az utat. A régi törzsvendégek, bridzselők, sakkozók, fanatikus napimádók kihaltak. Írók nemigen látogatják az uszodát, a színészek is elszoktak innét, fogjuk rá, azért mert egy jeles epizodista kollégájuk épp a medence partján randevúzott a halállal. De mintha maga a Lukács is haldokolna kissé. Ki tudja, hányadszor estek neki, hogy átalakításokat végezzenek, holott a törzsvendég sok mindent szeret, csak épp az efféle rontás-javítással járó felfordulást nem. Jobb lesz majd, hitegetnek, s ki megéri, meglátja. De hát van választásunk: aki nem viseli el a kalamitásokat, mehet máshová. Van, aki nem tolerálja a koedukált öltözőt – igen, koedukált, mert a fürdőruhára vetkezett hölgyek és urak egyetlen vállfára zsúfolt holmijukkal kereshetnek szabad fülkét, amibe belegyömöszölhetik a ruháikat, miután egy szűk kis lyukban megszabadultak tőle. Ideiglenes megoldás, persze, de ha én lakásfelújítást végzek, nem hívok rá vendégeket. Fizető vendégeket semmiképp sem. Van választásunk. Olyanok leszünk, mint a szalmaözvegyek a kuplerájban. Megszokott régi uszodánk helyett másikat keresünk, beérjük a pótszerrel. S akkor rájövünk, ha mi nem is, de a zsebünk mindenképpen jól jár. A Lukács pénztáránál leperkált belépő feléért juthatunk be más, csábító uszodákba. Budán maradva csak el kell villamosozni a Gesztenyéskert felé, és a szálloda valamint a pláza tövében megbúvó, egyelőre rejtőzködő uszodát felkeresni. Nyugdíjas jegyet is adnak – ki tudja, miért, a Fürdőigazgatóság intézményeiben nem ismerik ezt a kedvezményt – három szauna is van, felnőtt medence meg kettő, egy fedett, egy a szabadban. S ha valaki oly megrögzött pesti ember volna, mint Mándy Iván , aki évszámra nem kelt át a Duna-hidakon, a főváros balpartján is találhat magának való vizeket. Józsefváros egyre fejlődő fertályában, megint csak egy bevásárlóközpont tőszomszédságában, ugyancsak rangrejtve, egy frissen létesült uszodácska búvik meg, egy újabb gyöngyszem. A sportolásra is kiválóan al-Van választásunk szöveg: Kelecsényi László, fotó: Sebestyén László 2 BUDAPEST 2012 május A Lukácsban
